Szövetkezetek

Ezúttal külön dokumentumban a téma nem kapott helyet, de a mondanivalókhoz kapcsolódóan mindegyikben szerepel.

-Annak ellenére, hogy az Agrártörvény és az egymást követõ kormányok programjai a mezõgazdaság tartós többszektorúságát és a különbözô üzemformák egyenjogúságát deklarálták, a volt termelõszövetkezetek jogutódjait a politika - jogi, gazdasági eszközökkel - folyamatosan rombolja-A földtulajdon átrendezésének a mai napig is elhúzódó folyamata mellett a legtöbb problémát - és a szövetkezeti ügyekbe való beavatkozásokra az ürügyet - az 1992. évi II. törvénnyel bevezetett szövetkezeti üzletrész okozza. Az 1998. évi kormányváltás után a külsõ üzletrészek léte adott alapot a szövetkezetellenes politikai támadásoknak. A vagyonkivitelrõl készült törvénytervezetek, majd az üzletrészek kötelezõ megvásárlásáról elfogadott törvény az "üzletrész probléma megoldását" tekintette ürügynek az állami beavatkozásra. Az Alkotmánybíróság ugyan ezt alkotmányellenesnek minõsítette, de a kormány ezt az "üzleti alapon" való felvásárlási akciójával gyakorlatilag megkerülte és újra zavart, feszültséget keltett a szövetkezeti üzletrészek körül. A kormánnyal szemben az érdekképviselet alapvetõ igénye a helyzet kezelése és az üzletrész probléma végleges rendezése.

A MOSZ álláspontja szerint elfogadhatatlan, hogy a szövetkezetek - az üzletrész felvásárlási akcióval - államosításra kerüljenek. Az új kormánynak azonnal rendeznie kell az állami tulajdonba került üzletrészek további sorsát.

Üzletrészek

A rendezés lényege a szabad választás. A szövetkezetek tagjai gazdasági és politikai kényszer nélkül eldönthessék: társasággá alakulnak, vagy kitartanak a szövetkezeti forma mellett.

Azoknál a szövetkezeteknél, amelyek a megmaradást választották, a kormány az MFB Üzletrészhasznosító Kht. által felvásárolt szövetkezeti üzletrészeket jelképes áron ajánlja fel a szövetkezeteknek azzal, hogy az így visszajuttatott üzletrészeket a szövetkezetek kötelesek oszthatatlan alapba helyezni, s azt legalább 15 évig megorizni. (Amennyiben erre bármely okból nem kerül sor, úgy az adott határidon belül a szövetkezeteknek juttatott vagyon automatikusan visszaszáll az államra.)

Az elõzõek után az állam tulajdonában maradt üzletrészeket az állam tényleges piaci értékükön - de legfeljebb az MFB Üzletrészhasznosító Kft. által kifizetett vételáron - a volt 12 állami gazdaság privatizációja kapcsán alkalmazott kedvezményekkel (hosszú lejáratú alacsony kamatozású kölcsön) ajánlja fel megvételre a szövetkezetek tagjainak, alkalmazottainak, illetve a szövetkezetek által integrált termelok részére.

Az üzletrészek eddigi felvásárlásából kihagyott üzletrész-tulajdonosi kör helyzetét is rendezni kell. Ennek érdekében javasoljuk, hogy az állam terjessze ki a szövetkezeti üzletrész felvásárlási akcióját a szövetkezetek aktív tagjaira is.

Rendezetlen a már megszûnt (felszámolt) szövetkezetek volt tulajdonosai üzletrészeinek sorsa is. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy e körben legalább részleges kárpótlásra kerüljön sor.

Önvédelmi átalakulás

Önvédelmül a szövetkezetek sokasága választotta a társasággá átalakulást, melybe - vagyonuk védelme érdekében - nemcsak az aktív tagok, hanem a nyugdíjasok, külso üzletrész-tulajdonosok is érdekeltek voltak. E tulajdonosi kör az üzletrészek késobbi, ún. "piaci rendezésével" hátrányos helyzetbe került. Az igazságtalan helyzet feloldására olyan piaci megoldást kell találni, mellyel javítani lehet az átalakult társaságok értékpapírjainak likvidítását.

Javasoljuk, hogy az állam eljárási könnyítésekkel ösztönözze a szövetkezetek társasággá való átalakulását. Az átalakulásra vonatkozó hatályos szabályok ugyanis indokolatlanul szigorúak.

Az "új szövetkezetekrol" szóló törvény a MOSZ álláspontja szerint nem felel meg a hazai szükségleteknek és a nemzetközi szövetkezeti normáknak. A MOSZ kezdeményezi a törvény soron kívüli felülvizsgálatát, s annak biztosítását, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a munka, a termelô típusú együttmuködésekre is lehetõség nyíljék a szövetkezés keretében, s a törvény ne zárja ki, hogy a szövetkezések tevékenységük kapcsán a pénzpiacon hitelhez juthassanak, stb.
A MOSZ álláspontja szerint támogatni kell a beszerzo-értékesíto szövetkezetek szervezését és muködését is. A megfelelõ méretu és szervezettségu szövetkezetek kínálhatnak esélyt az egyenrangúságra a kereskedelmi láncokkal kialakított partneri kapcsolatokban.

Vállalkozási szerkezet

Az ezredfordulón a mezõgazdasági tevékenységben meghatározó részt képviselõ földmûvelés 50%-ban egyéni keretek között - alapvetõen önfoglalkoztatást megvalósítva -, 50%-ban társas vállalkozásokban, foglalkoztató szervezetek keretében történik-A jövõ agrárpolitikájának ebbõl kiindulva az lehet a reális struktúrapolitikai célkitûzése, hogy az agrárnépességnek választási lehetõséget kínáló, a meglévõ értékek védelmét szolgáló és a nemzetközi fejlõdés tendenciáinak is helyet adó arányoknak a megtartása érdekében hozzon intézkedéseket.


A mintegy 4000 társas vállalkozás közül 300 hektárnál nagyobb területet muvel 1300 szövetkezet illetve társaság, amelyek a földmuvelésen kívül az állattenyésztésben is a minõségi árutermelés meghatározó bázisai. Tevékenységükben szinte általános az egyéni termelõknek nyújtott mezõgazdasági szolgáltatás is. E szervezetek többségükben kis és közepes vállalkozásnak számítanak az EU-normák szerint. Megerõsödésüknek nemcsak termelési szempontból van jelentõsége, hanem foglalkoztatási szempontból is. Számottevõ ugyanis az a vidéki munkavállalói kör, amely nem akar vagy nem tud vállalkozóvá válni, számukra egyes vidékeken az elhelyezkedés egyetlen lehetõségét jelenti a társas mezõgazdasági vállalkozás - foglalkoztatási, megélhetési biztonságával, szociális hátterével. A MOSZ különösen fontosnak tartja, hogy az agrárpolitika eszközei segítsék e vállalkozási formát tartósan a hazai tulajdonosi körben megõrizni. Ehhez kedvezmények, támogatások szükségesek-Az egyéni és a társas vállalkozási típus párhuzamos fenntartása mellett ösztönözni szükséges együttmuködésük minden formáját.

Integráció

MOSZ szükségesnek tartja és támogatja az árutermelést, értékesítést elõsegítõ szövetkezéseket, TÉSZ-eket, de legalább ilyen fontos az - elsõsorban a társas vállalkozások szervezésében mûködõ - integrációk felkarolása, támogatása is, pl: integrációs -, minõségi felár formájában. Ezzel növekedhet az ellenõrzött, az élelmiszerbiztonsági követelményeknek is eleget tevõ árutömeg. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy létrejöjjenek a mezõgazdasági alapanyag beszállítók kiszolgáltatottságát csökkentõ, a beszállítók biztonságát garantáló intézményrendszerek. Az együttmûködésekhez szükséges tõke megteremtéséhez az állam nyújtson segítséget közvetlen támogatásokkal és nem utolsó sorban uniós források ilyen célú felhasználásával. A termelõi kiszolgáltatottság csökkentését a kereskedelmi és a versenytörvény szabályainak felülvizsgálatával is elõ kell segíteni.