Gazdabarát intézkedések 9. - Saját kútja van? Erre készülhet!

A kutak engedélyezésével kapcsolatos rendelkezés már a tavaly áprilisi megjelenéskor több sebből vérzett, ennek ellenére még mindig érvényben van. Jogosan háborodott fel a vidéki lakosság, és a gazdák több csoportja, hiszen akár több évtizede fúrt kutakat kellene lajstromba vetetni, ami nem két fillér, ráadásul olyan helyeken is, ahol a vízellátást máshogy nem is lehet megoldani. A gazdálkodók azt is kifogásolták, hogy a rendelet magát a hasznosítás kritériumait sem teszi tisztába.

 

 

Az egész egy pénzlehúzó, bürokratikus látszat intézkedésnek tűnt. A zúgolódás eljutott a döntéshozókig, és az agrárkamaráig, akik nyugtatták a kedélyeket, ahogy ilyenkor szokás és újabb ötletekkel rukkoltak elő:

  • engedélymentesség a kutakra 80m-ig,
  • plusz 10 év engedélyezési moratórium (2028-ig),

Az apró betűs részt persze annyira nem forszírozták. Hogy mik ezek?

  • Eleve csak parti szűrésű és talajvizeket hasznosító kútra vonatkozik az engedélymentesség. Ha nem ilyen vizeket használ a kút, akkor nem használható tovább ingyen, vagy egyáltalán nem lesz használható. Például a réteg víz vagy a karszt víz.
  • Önkormányzati hatáskörben a jegyzőnek kell majd eldönteni, hol lehet kút és hol nem, teret adva ezzel az egyéni értelmezésnek és döntésnek. A földügyi tapasztalatok alapján már el tudjuk képzelni hova vezet ez a hivatali szabadság.

A fő gond, hogy a törvénymódosítás a gazdák problémáiból semmit nem old meg, hiszen csak a háztartási célú kutakra lesz érvényes. Hogy mi a gazdasági célú használat, azt a törvény nem tárgyalja, pedig szükség lenne rá, mert sokakat érint. Az érvényben lévő 72/1996-os számú rendelet azt mondja, hogy háztartási célú kút az lehet, amely:

  • évi 500m3 alatti mennyiséget és parti szűrésű, vagy talajvizet használ
  • ahol van a kút, az a telek ingatlannal vagy érvényes építési engedéllyel rendelkezik és nem gazdasági célú vízigényt elégít ki a kút.

Sajnos még mindig nem lehet tudni pontosan mi a gazdasági vízigény. Vajon gazdasági célú-e, ha az otthoni kertben locsolja valaki a virágokat, vagy az állatait itatja, vagy az udvarán a kút vizével zöldséget, vagy gyümölcsöt termel. Ezekre egyelőre nincs válasz. Ámbár az adótörvények adhatnak eligazítást, ahol a gazdasági tevékenység definíciójába többek közt az a sokszor vitatott passzus szerepel, hogy gazdasági tevékenységnek az tekinthető, ahol rendszeres értékesítés történik. A rendszeres szó megítélése az adóhivataltól függ. Az egy talán még nem, de a kettő már az lehet?

Sok gazda helyzete az eltelt egy év után is értelmezhetetlen. Gondoljunk bele abba, hogy a kormány agrárpolitikájában kiemelt a zöldség-gyümölcs ágazat. Ennek ellenére a jogi tisztázatlanság és a lassan megszokottá váló félreértelmezések miatt, a gazda, aki már generációk óta folytat valamilyen intenzív zöldségtermesztést, kérdésessé válhat, hogy a kútból öntözhet-e. De ugyanez igaz azokra az állattartókra, akik kútból itatják a jószágaikat. Jó lenne, ha az illetékesek egyértelmű és korrekt választ adnának nemcsak a lakosságnak, hanem a gazdáknak is:

  • Mi lesz azokkal a családokkal, akiknek a kútja nem talaj, vagy parti szűrésű vizet használ? A jövőben, hogy tudnak ivóvízhez jutni?
  • Mi lesz azokkal a gazdákkal, akiknek a kútjai szintén nem a használható tartományba esik, vagy vízkivételüket akár csak részben is gazdasági célúnak minősítik?

Az elmúlt bő egy évben ebben a témában már a 3. törvénymódosító javaslat került a parlament elé. Érdemben ugyanazzal a tartalommal. Hogy az első két módosítást miért nem fogadták el arra nem adnak választ az illetékesek. A legújabb ígéret, hogy márc. 15-ig elfogadják a 3. változatot. Akkorra már egy éve lesznek bizonytalanságban az érintettek. De ha el is fogadják végre szabályozást, a tartalom egyelőre változatlanul kedvezőtlennek látszik. Egyeztetés pedig most sincs.