Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

Folytatódnak a gazdák megpróbáltatásai - A sajtóközlemény háttéranyaga

Súlyos feszültségek a Vidékfejlesztési Programban

A Vidékfejlesztési Program végrehajtásával kapcsolatban érdekképviseletünk számos alkalommal jelezte, hogy komoly problémákat tapasztalunk a rendszer működésében.

A témában 2016-ban Nagy Tamás a MOSZ elnöke sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet a program működésével kapcsolatos problémákra. Többek között már akkor jeleztük, hogy a végrehajtásban jelentős az időveszteség, rossz a forrás allokáció, indokolatlan diszkriminatív elemekkel terhelt a program, rendkívül nagy csúszásban van a pályázatok elbírálása és a gazdák számára szinte követhetetlen a folyamatos, sokszor akár a 30-at is meghaladó pályázati kiírás-módosítás. Már akkor súlyos gondot jelentett, hogy nem került meghirdetésre a gazdákat segítő szaktanácsadási pályázat.

Ekkor a Miniszterelnökséghez tartozó Vidékfejlesztési Államtitkárság vezetői jelzéseinket valótlannak, megalapozatlannak minősítették. Lázár János miniszter úr akkor úgy nyilatkozott, hogy reméli „a gazdák nem a MOSZ-ra hallgatnak. A MOSZ ennek ellenére most nem azért fordul a nyilvánossághoz, hogy megállapítsa igazunk volt, hanem azért, mert úgy ítéljük meg, hogy a problémák továbbra sem oldódtak meg, sőt, meg kell állapítanunk, hogy a 2016-os sajtótájékoztatón több szempontból is optimisták voltunk. Mi sem hittük azt, hogy a kiemelten fontos beruházási támogatások elbírálása átlagosan közel két évig tart. Mint ahogy azt sem, hogy mind a mai napig a kisebb gazdáknak nélkülözhetetlen támogatott szaktanácsadás nem működik, de sorolhatnánk tovább „tévedéseinket”.

Az elmúlt időszakban sajnos számos új probléma is keletkezett:

• A beruházási támogatások indokolatlanul hosszúra nyúlt elbírálása alatt a beruházási költségek drasztikusan, mintegy 30 %-kal megemelkedtek. Az időveszteség, valamint a költségnövekedések miatt a gazdáknak fejlesztési programjaikat újra kellett gondolniuk, sőt az un. változásvezetési kérelem keretében pályázataikat módosítaniuk kellett. Több mint 25 ezer változásvezetési kérelem került benyújtásra, amelyek elbírálására újabb fél évre volt szüksége az Államtitkárságnak.

A MOSZ a VP irányítóinál többször kezdeményezte, hogy az Államtitkárság elfogadhatatlanul lassú ügyintézése miatt (érdemben hosszabb ideig bírálták el a pályázatokat, mint amennyi időt – 2 év - a megvalósításra biztosítottak) a gazdákat terhelő többletköltségeket legalább részben kompenzálják. Erre – ámbár hosszú ideig az Államtitkárság ennek ellenkezőjét állította – az Európai Uniós szabályok szerint lett volna mód, de még sem történt meg, miközben – szinte hetente jelennek meg olyan kormánydöntések, miszerint – egyes állami beruházások forrásait az építési költségek növekedésére hivatkozva jelentősen emelik fel.

Mindennek ma már jól láthatóak a következményei. Ez tetten érhető az agrár-beruházások alakulásában. A kedvező közgazdasági környezet ellenére a mezőgazdasági beruházások színvonala 2014-hez képest drasztikusan visszaesett és még 2018 évben sem értük el a 2014-es szintet. Modernizáció, hatékonyságjavulás beruházás nélkül elképzelhetetlen, a magyar mezőgazdaság pedig az elmúlt 4 évben egy év beruházási színvonalát veszítette el. Sok termelő, gazda azt jelzi felénk, hogy anyagilag is jobban jártak volna, ha 2015-2016-ban támogatás nélkül valósítják meg fejlesztéseiket. Mára egyértelművé vált, hogy a tervezett beruházások egy része nem valósul meg, illetve a végrehajtott beruházásoknál is esetenként alacsonyabb lesz a műszaki tartalom. Ezt, ma már – igaz indirekt módon - az Államtitkárság is elismeri, az által, hogy míg az elmúlt években folyamatosan azt kommunikálták, hogy a beruházási támogatási igények szinte minden jogcímnél jelentősen meghaladják a pénzügyi kereteket és  erre való tekintettel 10-20 %-os többletkötelezettséget vállaltak,  addig mára – szintén az Államtitkárságtól - olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, hogy a kiadott okiratok egy része „vissza fog csorogni”, de „semmi baj”, mert ezek terhére majd új pályázatokat fogunk hirdetni. Felvetődik bennünk a kérdés, hogy mikor lesz ebből teljesítés?

• A beruházási pályázatot benyújtó gazdálkodók ez évben szembesültek azzal, hogy az egyébként nekik megítélt uniós támogatások egy részét adóként a költségvetésbe kell befizetniük. Az európai uniós szabályokból egyértelműen következik, hogy a Vidékfejlesztési Programnak nem az államot, hanem a gazdákat kell támogatnia. Ez 2016-ig így is volt. 2016-ban azonban módosították a jogszabályi környezetet, melynek következtében a kapott fejlesztési támogatások a jövőben társasági adó-alapot képeznek. Ez azt jelenti, hogy ha pl. valaki kapott 10 millió-forint támogatást, abból 900 ezer forintot az államnak kell adnia, azaz ennyivel még tovább csökken az egyébként is értékét vesztett fejlesztési támogatás összege. Ez azt is jelenti, hogy az egyébként is Európában legkisebb (15 %-os) nemzeti költségvetési hozzájárulás a programhoz tovább csökken, a fejlesztések esetében valójában 11,4 százalékra. A VP Államtitkárságának, valamint a Pénzügyminisztérium felé is jelezte. Felvetésünkre a Pénzügyminisztérium úgy reagált, hogy a probléma jogos, azt azonban érdemben a VP Államtitkárság tudja megoldani.

• A pályázatbírálatok elhúzódása miatt több, egyébként nyertes termelő a nekik megítélt támogatások egy részét „nem volt jogosult lehívni”. Ennek tipikus esete a köznyelv szerint csak „tehén állatjóléti” támogatásnak nevezett jogcím. Ugyan az idevonatkozó kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy a kifizetési kérelmet csak támogatói döntés alapján lehet benyújtani, ennek ellenére – jogforrást nem jelentő – közleményben az Államtitkárság azt közölte, hogy függetlenül az elbírálástól minden gazda nyújtsa be e jogcímen kifizetési kérelmét. Erről sokan természetesen nem is értesültek, de azok egy része, akik ismerték a kormányrendeletet és jogállami keretekben gondolkodtak nem merték benyújtani kifizetési kérelmüket. Így sok gazda bukta el a kifizetési kérelem benyújtási határideje után neki megítélt támogatást.

Annak ellenére, hogy a MOSZ számtalanszor kezdeményezte az Államtitkárság által elkövetett hiba orvoslását (és ezt az Európai Unió is nyilvánvaló kormányzati hibának minősítette), az illetékesek mereven elzárkóztak a gazdák kompenzálásától.

• Ugyan ilyen probléma alakult ki a termelői csoportok támogatási körül is. A korábbi jól működő rendszert úgy változtatták meg, hogy szétválasztották a termelői csoportok elismerését és támogathatóságának megállapítását. A minisztérium 2015-től folyamatosan ismerte el a termelői csoportokat, az Államtitkárság azonban csak 2017 márciusában írta ki a támogatási pályázatot és csak 2018 nyarán hozott a pályázatokról döntéseket. Ez a termelői csoportok programjukban vállalt üzleti tervük megvalósítását szinte ellehetetlenítette. Most úgy néz ki, hogy sok termelői csoport akár több évi támogatását is elveszítheti az Államtitkárság hibájából. Ez persze nem újdonság, a minősített elismeréssel rendelkező termelői csoportoknak szerződésben vállalt támogatásait sem fizették ki maradéktalanul.

• A szaktanácsadásra mindennél nagyobb szüksége lett volna 2015-2016-ban a gazdáknak. Segíteni kellett volna őket, az új KAP feltételekhez történő alkalmazkodásban, valamint az új és rendkívül bonyolult – számtalanszor módosuló - pályázatok benyújtásában stb. Ezzel szemben a támogatott szaktanácsadás mind a mai napig nem működik. Az Államtitkárság ennek ellenére idén júniusban büszkén jelentette be, hogy 27 hónap után a benyújtott pályázatok töredéke már elbírálásra került. A valóság az, hogy a rendelkezésre álló 30 milliárd forintos keretből, alig több mint 10 % (3,5 milliárd forint) került 11 pályázóhoz. További két nagypályázó (OTP Hungaro Projekt Kft., és NAK-TAN Kft.) pályázatának elbírálása függőben van.

A pályázatok elbírálása az Államtitkárság álláspontja szerint azért húzódott el, mert rendezetlen volt az Áfa kérdés, valamint az ehhez kapcsolódó elszámolás technika. A végeredmény több mint érdekes lett. Mint köztudott az un. kompenzációs felárra jogosult kistermelők – a dolog logikájából adódóan ők igénylik leginkább a szaktanácsadók által nyújtott segítséget - az Áfa visszaigénylésére nem jogosultak. Nekik tehát a szaktanácsadás után Áfa fizetési kötelezettségük keletkezik (a szaktanácsadás költségeinek 10 %-át kell állniuk, valamint a teljes 100 % után 27 % adót kell fizetniük). A problémát végül az Államtitkárság úgy rendezte le, hogy a szaktanácsadók „vállalják át” a gazdáktól az Áfa-t, amit a szaktanácsadók többlet-támogatásként igényelhetnek le az uniós forrásból. Ezt az összeget ezt követően befizetik a költségvetésnek.

Ez azonban azt jelenti, hogy a támogatásnak ez a része nem a gazdákhoz, hanem a költségvetésbe kerül, azaz a támogatás egy részét az állam simán zsebre teszi.

• Az előzőek alapján nem véletlen, hogy a költségvetési törvényben előirányzott kifizetési tervek eddig egyetlen évben sem teljesültek. A MOSZ ennek tükrében értehetetlenül áll azelőtt, hogy – miközben az Államtitkárság kommunikációja szerint 2019 végén, 2020 első félévében kell sor kerülnie a beruházási támogatások egy nagyobb szeletének lehívására – a 2020. évi költségvetés ez évhez képest 70 milliárd forinttal (30 %-kal) kisebb kifizetési előirányzattal számol. Sajnos nem zárható ki, hogy a lehívások kapcsán az Államtitkárság „újból téved”, és az előirányzat a jó. Ez azonban már forrásvesztést is előrevetíthet. Meggyőződésünk szerint ez mindenképpen elkerülendő, de sajnos egyáltalán nem kizárható. A VP 2014-2020 közötti időszakban 1332,5 milliárd forint kifizetést tesz lehetővé, melyből mostanáig mintegy 450 milliárd forint lehívása történt meg.

A MOSZ maximálisan egyetért az Agrárminisztérium azon álláspontjával, hogy a magyar mezőgazdaság leszakadása csak a modernizáción keresztül állítható meg. A Vidékfejlesztési Program eddigi gyakorlata e cél megvalósítása ellen hat. Az sem vitatható, hogy az uniós támogatások hatékony és maximális lehívása alapvető magyar érdek. Ahhoz, hogy ezen érdekek megvalósulhassanak, a VP eddigi gyakorlatát érdemben felül kell vizsgálni, gazdabaráttá kell tenni. A hátralévő időben mindent meg kell tenni a láthatóan több jogcímen is beragadó, illetve rosszul tervezett források átcsoportosítása és gazdabarát elköltése, a források maximális lehívása érdekében.

A 2014-2020-as VP kapcsán elkövetett hibák tanulságait már most le kell vonni annak érdekében, hogy ezek a 2021-2027-es pénzügyi ciklusban ne ismétlődhessenek meg. Ehhez érdekképviseletünk újból felajánlja érdemi közreműködését.

Budapest, 2019. szeptember 02.