Szövetkezetek
A kormány szövetkezetpolitikája
A rendszerváltást követõ kormánykoalíció intézkedései rendkívül sokat ártottak a mezõgazdasági szövetkezeteknek és a szövetkezés gondolatának. A szövetkezetek jogi és gazdasági diszkriminációja, a tulajdonrendezésének a szövetkezetek terhére történõ megvalósítása és az ezzel járó vagyonvesztés megrendítõen hatott a szövetkezetek gazdálkodására, mûködésük stabilitására. Az a politika, amely a termelõ típusú szövetkezés megszüntetése árán kívánta létrehozni az életképes magángazdaságokat, tévútra vitte az egész mezõgazdaságot...
...A szövetkezeti tagság, illetve a kormány agrár- és szövetkezetpolitikájával elégedetlen vidéki lakosság többsége nagy reményeket fõzött a választásokon gyõztes pártok, különösképpen az MSZP választási programjának a megvalósulásához. Általános volt az a várakozás, hogy a kormánykoalíció rövid idõn belül leállítja, megfordítja a korábbi kormány által megindított folyamatokat, helyreállítja az agrárágazat és ezen belül a szövetkezés presztízsét, orvosolja a szövetkezeteket ért anyagi és erkölcsi károkat és ezzel lehetõséget ad a szövetkezés megújulására, továbbfejlõdésére a mezõgazdaságban és más területeken is.
Az elfogadott kormányprogram adós maradt ezeknek az elvárásoknak a programba emelésével és csalódást okozott a "szektorsemleges" politika meghirdetésével...
A szövetkezetek helyzete
A MOSZ 1995. január 11-12-én tartott II. kongresszusa megállapította, hogy a megoldatlan helyzetek, befejezetlen folyamatok okozta gazdálkodási- és jogbizonytalanság mellett a szövetkezetek helyzetérõl az elõzõ évek politikája következtében kialakult kényszerpályák voltak és maradtak a jellemzõek... A kongresszus határozata tételesen felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekben - a kormány programja és az érdekképviselet ezzel kapcsolatos javaslatai, igényei alapján - a szövetkezetek határozott intézkedést vártak a kormánytól... A kongresszus sürgette, hogy a kormány sürgõsen fogalmazza meg szövetkezetpolitikáját. Az érdekképviseleti kezdeményezések azonban nem eredményeztek alapvetõ elmozdulást. Az alapvetõ probléma továbbra is a kormány pozitív szövetkezetpolitikájának a hiánya, illetve a mûködõ szövetkezetekkel szemben megkülönböztetõ és leértékelõ tendenciák kormányzati szintû programként való megjelenése.
A MOSZ kezdeményezései
Az országos szövetség több, a szövetkezetek helyzetét, mûködési és továbbfejlõdési lehetõségeit érintõ törvénymódosítást kezdeményezett. Az egyik legsürgõsebb feladat a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása volt annak érdekében, hogy mód legyen a nagyüzemileg mûvelt földterületek indokolatlan szétdarabolásának elkerülésére... A MOSZ kezdeményezte a hatályos szövetkezeti törvény felülvizsgálatát és módosítását is. Az érdekképviselet álláspontja szerint a szövetkezeti továbbfejlõdésnek a szélesebb körû integrációnak akadálya volt a törvénynek az a rendelkezése, amely csak a természetes személyek többségi részvételével tette lehetõvé szövetkezet alakítását. Ez a korlátozás gátolta azokat a kezdeményezéseket, amelyek szövetkezetek közötti, szövetkezeti formában és elvek szerint mûködõ együttmûködéseket kívántak létrehozni különbözõ célokra /mint pl. közös értékesítés, feldolgozás, a privatizációban való részvétel, stb./...
...Az országos szövetség kezdeményezte az u.n. "részleges átalakulás" lehetõségének a hatályos törvényben való szabályozását, ami oldott a korábbi szabályozás korlátait, merevségét. Egyrészrõl lehetõvé teszi, hogy a gazdaságilag indokolt átalakulás (az eszközök egy részének gazdasági társaságba vitele) mellett a szövetkezet megmaradjon a szövetkezeti formában célszerûbben folytatható tevékenységek keretéül. Másrészt azzal, hogy a szövetkezet további mûködésével nem teszi szükségessé a társaságba belépni nem kívánó üzletrész tulajdonosokkal az elszámolást, elhárította az ésszerû átalakulás akadályát...
A MOSZ következetesen igényelte a szövetkezeteket a tulajdoni átalakítás során (kárpótlási törvény, átmeneti törvény, részarány-tulajdon kiadása, stb.) ért vagyonvesztések megtérítését... Ebben a munkában a kormányzati szervek teljes passzivitást tanúsítottak, sõt a leginkább árintett Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal kifejezetten elzárkózott az együttmûködéstõl... A Földmûvelésügyi Minisztérium nem javasolta a szövetkezeteket ért károk megtérítését!
A kongresszus igényelte (a kormányprogram pedig ígérte) a külsõ üzletrészek szövetkezeti megvásárlásának állami támogatását, ehhez a fedezet megteremtését. Ez azonban csak részben teljesült...
Üzletrészek
A Földmûvelésügyi Minisztérium az agrárszabályozás keretében igyekezett segíteni az üzletrész tulajdonnal kapcsolatos belsõ ellentmondások csillapítását. Az 1996. évi támogatási lehetõséggel a szövetkezetek csak mérsékelten éltek: mintegy négyszázmillió forint támogatást vett igénybe közel kettõszáz szövetkezet, amivel 7 milliárd forint névértékû üzletrész került szövetkezeti osztatlan közös tulajdonba. Az érdeklõdés látszólagos hiányát magyarázza, hogy a megadott pályázati határidõn belül kevés szövetkezet tudott a vásárlásra felkészülni, beleértve az alapszabály szükséges módosítását is...
Az üzletrésznek a kiiktatása szövetkezeti jogból szükségszerû lépés. Az Szja-hoz nyújtott kedvezménnyel való felvásárlásnak elõre nem látott következménye az üzletrész tulajdoni és a tagi érdekek közötti ellentétek erõsödése, felszínre kerülése volt, ami már esetenként a szövetkezeti jelleg kétségbevonásáig jutott. Ennek a feszültségnek a megoldása részben a kérdés jogi rendezését igényli (az üzletrész képzés lehetõségének törlését a szövetkezeti törvénybõl), részben pedig az üzletrészek koncentrációját, bevonását és egyéb utakon való fokozatos "elhalásának" ösztönzését, de semmiképpen nem jelenti az üzletrész értékpapír tulajdonnak térítés nélküli elvonását. Amennyiben az állam nem tudja az ehhez szükséges költségvetési forrásokat biztosítani, akkor nem indokolt és nem elfogadható az üzletrészekkel kapcsolatos bármilyen beavatkozása sem...
A társas gazdálkodás alternatívái
A társas gazdaságok jelentõs része igyekszik a tevékenységét a környezetük igényeinek és elvásárlásainak megfelelõen szolgáltatásokkal bõvíteni. A mezõgazdaság tõkehiánya továbbra is kikényszeríti az eszközök koncentrációját és a szolgáltatást szükségszerû munkamegosztássá és kölcsönös érdekké teszi...A szolgáltató tevékenység hangsúlyozása nem jelenti a mezõgazdasági szövetkezetek termelõ tevékenységének leértékelését, jogosultságuk megkérdõjelezését.
A termelõtevékenység az elmúlt évtizedekben felhalmozott vagyonra, eszközökre épül, így a szövetkezet alapvetõ érdeke ennek a vagyonnak a mûködõképessége megõrzése, gyarapítása... A szövetkezetek többségében az átalakulás és tulajdonrendezés, valamint a piacvesztés következtében jelentõs vagyonvesztés következett be. Ennek nagyobb része elkerülhetetlen volt, egy kisebb hányadában az alkalmazkodás problémái, vezetési hibák miatt következett be...
...Az egyre nehezebb körülmények között sok szövetkezet gazdasági társaságban látta a biztonságot. Néhány tucat szövetkezet a teljes átalakulást és ezzel a szövetkezet megszûnését választotta. Gyakoribb azonban egyes tevékenységeknek és az ehhez szükséges eszközöknek gazdasági társaságban való átvitele. Ez esetenként a szövetkezet teljes tevékenységére és eszközeire kiterjed és így ma számos szövetkezet csak a tulajdonosi jogokat gyakorló vagyonkezelõként, szövetkezeti "holdingként" mûködik...
...Ahol meg akarják õrizni a szövetkezeteket a tagság számára, ott a társaságok mûködése ezt szolgálja és erõsíti; ahol azonban nem látnak jövõt a szövetkezet számára, a holding mûködése a szövetkezet fokozatos megszûnésének az eszköze.
Integráció
Az átalakulással járó és a termelés visszaesése okozta problémákon túljutó gazdaságok egyre jelentõsebb része igyekszik a szolgáltatáson túl szélesebb körû integrációt megvalósítani. Az 1996-os szabályozókban ugyan megjelent a szövetkezeti integráció támogatása is, de ennek feltételei - a MOSZ tiltakozása és javaslatai ellenére - nem a tényleges integrációra, hanem esetenként indokolatlan építési beruházásokra ösztönöztek. A helyi integráción túlmenõen térségi és még szélesebb körû gazdasági együttmûködések másodlagos szövetkezeti formában való kialakítását jelentõsen akadályozta a másodlagos szövetkezés jogi lehetõség hiánya, amit csak az Szvt legutóbbi módosítása rendezett...
A korábbi törvények által elindított folyamatok és a gazdasági feltételek a hagyományos szövetkezeti célok és értékek érvényesülése ellen hatnak és ezzel belsõ feszültségeket keltenek...
...A tagsági viszonyhoz való kötõdést jelzi, hogy igény van a taggá válásra. A szövetkezetek azonban csak igen kis számban és erõs szûréssel vesznek fel új tagokat. Ez a tartózkodás érthetõ a jelenlegi helyzetben, de hosszabb távon a stabilizálódó, a tevékenységüket kiterjeszteni kívánó szövetkezeteknek felül kell vizsgálniuk a tagfelvételi kritériumaikat...
Az elmúlt fél évtized tapasztalata: a szövetkezetekben egyszerre tapasztalható a szövetkezeti mûködéshez való ragaszkodás és a vele járó problémáktól való szabadulás lehetõségeinek a keresése...
...Nem szabad kizárólagos választási lehetõségként szembeállítani egymással a szövetkezést illetve a társas gazdálkodás egyéb formáit...A szövetkezeti tagság érdekeit legjobban az szolgálja, ha nem kényszerülnek ilyen választásra. Addig azonban, amíg más mód nincs a feszültségek oldására, számításba kell venniük eszközként az átalakulás lehetõségét is, annak érdekében, hogy megõrizhessék szövetkezés révén létrehozott termelési, vagyoni koncentrációt, eszközöket...Mindenféle átalakulással kapcsolatos alapvetõ követelmények kell tekinteni, hogy a tagságnak tényleges választási lehetõsége legyen, illetve képes legyen a választásra...
A szövetkezés jövõje
...A nemzetgazdaság, ezen belül különösen a legyengült mezõgazdaság helyzete, valamint az új gazdasági kényszerek /apró parcellák, eszközhiány, finanszírozás hiánya/ mellett sem rövid, sem hosszú távon nincs ésszerû alternatívája a társas gazdaságok mûködésének. Függetlenül a politikai prioritásoktól, a társas gazdaságok /legyenek azok szövetkezetek vagy gazdasági társaságok/ alkotják azt a bázist, amire a többi szektor, mindenekelõtt a kistermelés mûködése is ráépülhet. Csak ezen keresztül képzelhetõ el az ágazatban felhalmozódott problémák kezelése, másrészt az anyagi és humán erõforrások mozgósítása és integrálása.
Az eszközök koncentrációjának követelménye természetesen különbözõ utakon valósulhat meg, de nem vitatható, hogy az egyének és a társadalom szempontjából egyaránt a szövetkezeti keretek között való integráció a legésszerûbb lehetõség...
...A szövetkezeti folyamatosság és ezzel a szövetkezetek jövõje - bár számos külsõ feltétel is befolyásolja - döntõen az érdekelteken, a szövetkezetek tagságának, vezetõinek a szándékán múlik. A mûködõ szövetkezetek nem csak a jelenlegi gazdasági tevékenységük hosszú távú folytatására, fejlesztésére képesek, de arra is, hogy megvalósítsák a tág értelemben vett integrációt a mezõgazdaságban. Bázisai és kezdeményezõi lehetnek a szövetkezés kiszélesítésének, új szövetkezetek /beleértve a szövetkezetek ma még hiányzó számos típusának, mint pl. hitel, biztosító, garancia szövetkezetek/ létrehozásának. Ugyancsak a kezdeményezõi lehetnek a magasabb szinten megvalósuló, átfogó integrációs együttmûködések kialakításának, amivel javíthatják helyzetüket a piaci versenyben...
...A szövetkezeti célok és mûködési elvek érvényesíthetõek egy vegyes rendszerben is. A szövetkezés fogalma a jövõben így kiszélesedik: a társas gazdálkodás többféle, egymáshoz kapcsolódó s átjárható szervezeti megoldása is fellelhetõ lesz a szövetkezeti mozgalom keretei között. A gyakorlati tapasztalatok máris elvezettek ennek a logikus következtetéseként egy szövetkezeti társasági forma, a gazdasági társaság önálló típusaként való kialakítása igényéhez.
Szövetkezeti értékek
A szövetkezetek továbbfejlesztésérõl hozott határozat abból indul ki, hogy a mezõgazdaságban mûködõ szövetkezetek olyan értékeket képviselnek, amelyek továbbvitele és gazdagítása a tagságuknak és a társadalom egészének érdeke. A mezõgazdasági népesség jelentõs része gazdaságilag, egzisztenciálisan és érzelmileg is kötõdik a szövetkezetekhez. A termelésben képviselt arányuknál nagyobb szerepet játszanak a foglalkoztatásban, a közteherviselésben, a települések életében, a mezõgazdasági termelés integrációjában, így hosszú távú mûködésük politikai és gazdasági érdek...
Ahhoz, hogy a mûködõ szövetkezetek valódi alternatívát képviselhessenek a jövõre nézve, a helyzetük rendezésén túl továbbfejlõdésük erõteljesebb támogatására is szükség van... A szövetkezetek nem versenyelõnyt igényelnek, hanem a szövetkezeti tevékenység sajátos céljaiból adódó többletköltségeik elismerését, illetve a gazdálkodás eredményének a tagok számára, a szövetkezeti elveknek megfelelõ felhasználási, elosztási lehetõségét...
A közgyûlés gazdasági és társadalmi szükségszerûségnek tartja és igényli, hogy a kormányzat az agrárágazat válságának kezelésében, az ágazat jövõjének meghatározásában építsen a szövetkezetekre és hozza õket abba a helyzetbe, hogy képesek legyenek a velük szemben támasztott tagi elvárásoknak, igényeknek tartósan megfelelni.
A diszkriminációból adódó károk rendezése
A szövetkezetek "helyzetbe hozásának" halaszthatatlan követelménye a szövetkezeti átalakításból és a kárpótlásból eredõ, a szövetkezeteknek okozott anyagi károk rendezése és a diszkriminatív kezelésükbõl származó erkölcsi károk jóvátétele. Ezen belül is kiemelkedõen fontos és sürgõs feladat a szövetkezeti földtulajdon szerzési lehetõség biztosítása és a földhasználati viszonyok biztonságának megteremtése...
A szövetkezeti üzletrészek forgalmán keresztül megvalósuló tulajdoni koncentráció a szövetkezeti értékek és a szövetkezeti mûködés stabilitása ellen hat. A közgyûlés igényli, hogy a kormány nyújtson az eddiginél jelentõsebb támogatást az üzletrészt megvásárolni szándékozó szövetkezeteknek ehhez és az így koncentrált üzletrészek fel nem osztható alapba helyezéséhez, ami a hosszú távú szövetkezeti mûködés elengedhetetlen feltétele... Az érdekellentéteket a szövetkezeti és az egyéni tulajdonosi érdekek tiszteletben tartása és a társas gazdálkodás elõnyeinek megõrzése mellett kell feloldani, egyensúlyba hozni... A közgyûlés felhívja a jogalkotásban illetékes kormányzati szerveket a megfelelõ jogi megoldások kidolgozására, a szövetkezeti jogszabályok szükség szerinti módosítására...
Az ellentétek feloldásának lehetséges útja a vagyon gazdasági társasági formában való mûködtetése. Az átalakulás azonban nem jelent automatikus megoldást a gazdálkodás problémáira. Akkor indokolt ezzel élni, ha ezáltal jobban érvényesíthetõek a társas gazdálkodás elõnyei és a tagok /tulajdonosok/ érdekei, ezért az átalakulásról való döntésnek elsõsorban a tagok érdekeit és akaratát kell kifejeznie... A gazdasági társasággá való átalakulás nem jelenti szükségszerûen a szövetkezeti értékek feladását.
A közgyûlés értékelése szerint ma még van esély a szövetkezetellenes folyamatok megállítására, a szövetkezés megerõsödésére és a korábbihoz hasonló jelentõségû - természetesen a megváltozott igényekhez és lehetõségekhez igazodó - társadalmi szerep betöltésére. Amennyiben a szövetkezetek nem kapják meg ehhez a nélkülözhetetlen bátorítást és konkrét segítséget, jobb esetben a társas gazdálkodás más formáiban folytatják tevékenységüket, rosszabb esetben végleg eltûnnek a mezõgazdaságból, a vidék életébõl... Ennek a mezõgazdasági termelésre, a termelõk, a vidéki települések helyzetére gyakorolt hatását, következményeinek súlyát ma alig lehet felbecsülni.
A közgyûlés felhívja a kormányt a mûködõ szövetkezetek problémái rendezését és mûködésük erõsítését szolgáló sürgõs intézkedések megtételére, a szövetkezetek vezetésének figyelmét pedig a változó körülményekhez való alkalmazkodás szükségességére és idõszerûségére...
A közgyûlés azt ajánlja a szövetkezetek tagságának, hogy a kialakult feszültségek és nehézségek ellenére törekedjenek a szövetkezeti értékek megvédésére, gyarapítására, a szövetkezeti tevékenység kiterjesztésére. Vállaljanak nagyobb szerepet a mezõgazdasági termelés és feldolgozás, forgalmazás integrálásában, hozzanak létre a szövetkezeti elvek szerint mûködõ együttmûködéseket ezek megvalósítására. A szövetkezeti elvek és a hatékonyság követelményei egyidejû szem elõtt tartásával használják ki a társas gazdálkodás elõnyeit, ötvözve a szövetkezeti és a gazdasági társasági formában való mûködés elõnyeit, válasszák a szövetkezeti tagság érdekeinek legmegfelelõbb mûködési formát. Tekintsék alapvetõ erkölcsi kötelességüknek az elõzõ generációk által felhalmozott vagyon és eszközök megõrzését és gyarapítását a jelenlegi tulajdonosok és a következõ nemzedék számára.