Szövetkezetek
A mezõgazdasági szövetkezés jövõje címmel a MOSZ közgyûlése az alábbiakban foglalta össze a szövetkezetekkel kapcsolatos állásfoglalásait:
Politikai támadás a szövetkezetek ellen
...A kormánykoalíciót alkotó pártok szilárd eltökéltsége, a mezõgazdaságot úgy kell átalakítani, hogy a korábban létrehozott szövetkezetekkel szemben a családi farm kialakítása prioritást élvezzen, a szövetkezésben pedig a nagyüzemi termelõszövetkezeti forma helyett a nyugat-európai (az un. nem termelõ) modell érvényesüljön.
Az Országgyûlés a tulajdonreform, az igazságtétel és a szövetkezeti közös tulajdon lebontása érdekében alkotta meg a kárpótlással kapcsolatos 1991. évi XXV. törvényt, a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvényt, valamint az átmenetet (átalakulást) szabályozó 1992. évi II. törvényt, továbbá a földkiadásról szóló 1993. évi II. törvényt...
...Az átalakulás folyamatában nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai rendszerváltás költségét a mezõgazdaságnak, a szövetkezeti tagságnak kell megfizetnie. Fõ teherviselõivé váltak a kárpótlásnak: a szövetkezeti tulajdonú földek kétharmadát és a szövetkezeti mérleg szerinti vagyon egyharmadát vette igénybe az új rendszer (a külsõ tulajdonosoknak való juttatással) kárpótlási célra. Ezzel egy idõben megindult a politikai támadás a szövetkezetek és vezetõik ellen...
...A kárpótlás során sem a kárpótlásra jogosultak, sem a szövetkezeti tagok érdekei nem érvényesülnek, a kárpótlási eljárásra megszabott törvényi határidõk, a kárpótlás technikai kivitelezése, valamint az elõirányzott költségek megalapozatlansága miatt. A kárpótlási árverések elhúzódása akadályozza a földhaszonbérletek és az egyéni vállalkozások kialakulását...
A kárpótlási eljárás hosszadalmas adminisztrációja nemcsak a kárpótlási jogosultakat, hanem a szövetkezeteket is sújtotta. Az állami vagyon privatizációja során sorra maradnak le a szövetkezetek, a kárpótlási jegyek nehézkes átadása miatt az értékes és a hazai mezõgazdaság számára létfontosságú élelmiszeripar szinte teljes egészében külföldi tulajdonoshoz kerülhetett...
A szövetkezeti vagyon
..A vagyonnevesítési szabályok miatt egy alig leplezett kárpótlási célnak kellett eleget tenni, ugyanis a szövetkezetekbõl korábban eltávozottakat is részesíteni kellett a vagyonból. Ennek következtében a szövetkezeti vagyon mintegy 20 %-a került a szövetkezettel semmilyen kapcsolatban nem lévõ, többségükben távol lakó személyekhez. A kiválási szabályokat úgy alkották meg, hogy a kisebbség védelme átcsapott az ellenkezõ végletbe: a kisebbség (vagyis a kiválók) védelme a többség (a maradók) kárára valósulhatott meg abban az értelemben, hogy vétójuk (akár egyetlen ellenszavazat is) a hosszadalmas árverést kényszerítette ki.
A kiválási határidõ országgyûlési határozattal történõ értelmezése, meghosszabbítása egyértelmûsítette a kiválásra való ösztönzést...
...A kivitt vagyon nagyobb része viszont nem a magángazdálkodás megalapozására szolgált, hanem felélésre került. Az átmeneti törvény végeredményében nem a szövetkezetek "átvezetését" szolgálta, hanem a szövetkezet és mezõgazdaság szétrombolását indította el. A kárpótlási földalap kijelölése után megmaradt szövetkezeti tulajdonú földet a vagyonnevesítés szabályai szerint a tagok között szét kellett osztani, ezzel minden föld magántulajdonná vált.
A részarány-tulajdonosok túlnyomó többsége már az 1993. évi II. törvény megjelenése elõtt kifejezte azt a szándékát, hogy termõföldtulajdonát a szövetkezet bérletébe kívánja adni. E törvény azonban ösztönöz a természetbeni kimérésre azzal, hogy a földet kikérõk számára úgyszólván válogatási lehetõséget biztosít annak helyét és mûvelési ágát illetõen...
...A törvénykezéssel kifejezett politikai szándék ellenére a tagság több mint 90 %-a a szövetkezetben maradást választotta és bízott abban, hogy az alapszabály elfogadása után legitimitását az állam nem kérdõjelezi meg és a jogi átalakítás után folytathatják a gazdasági átalakítást is...
...A tulajdonossá válást az érintettek jelentõs része kudarcként éli meg. Az ipari-szolgáltató részlegek kiválása nyomán egyértelmûvé vált, hogy a mezõgazdasági tevékenységbõl a jelenlegi közgazdasági feltételek mellett sem társas, sem egyéni vállalkozásban nem lehet jövedelmet elérni. Ez eleve ösztönzi a kistulajdonos és nyugdíjas rétegeket frissen szerzett tulajdonuk áron aluli eladására, hogy megélhetésük költségeit fedezhessék. Ugyanakkor a szövetkezeti vagyon gazdasági kényszerbõl történõ felélésének folyamatában a közös vagyon leértékelõdik, aminek haszonélvezõiként megjelennek a nem mezõgazdaságból élõ, de tõkével, ipari-kereskedelmi és banki kapcsolatokkal rendelkezõ személyek.
Vagyonfelélés
A szövetkezetek mérleg szerinti vagyona a rendszerváltáskor 360 milliárd forint értékû volt. Ez a vagyon megélhetést biztosító munkajövedelmet nyújtott 600 ezer tagnak és alkalmazottnak; széleskörû szociális és jóléti juttatást nyújtott 1 millió tagnak és alkalmazottnak; fõ teherviselõje volt a települések fejlesztésének. A "vagyonfelélés" valójában a folyó termelés érdekében történt szükségszerû befektetés volt, a tagi jövedelmek a vagyon terhére nem növekedtek...
...A megmaradt vagyon ma legfeljebb 200 ezer tagnak tud szerény jövedelmet nyújtó munkalehetõséget biztosítani. Nem ad fedezetet viszont a tagok, különösen a nyugdíjas tagok megszokott és sok esetben létfeltétel jellegû szociális juttatásaira, a települések gondjaiból, fejlesztésébõl való résztvállalásra.
A mérleg szerinti vagyon nevesítése során értékpapír formájában a szövetkezeti tagság magántulajdonába került a szövetkezeti közös vagyon 70 %-a, és telekkönyvi tulajdonként a volt szövetkezeti közös földtulajdon 40 %-a.
A szövetkezeti vagyon 40 %-a a nyugdíjas tagok, 35 %-a az aktív tagok, 25 %-a pedig mintegy fél millió külsõ, többnyire nem a szövetkezet székhelyén lakó és nem mezõgazdaságból élõ állampolgár kezébe került értékpapír formájában...
...A városban és a falun élõ emberek életszínvonala és életminõsége közötti különbség az elmúlt években a szövetkezetek önkéntes támogatási rendszere miatt nem volt szembeszökõ. Már a helyzet gyökeresen megváltozott és a vidéki emberek életkörülményei zuhanásszerûen romlottak...
...A szövetkezeti vagyon ma már nem viseli el a hagyományos háztáji gazdálkodás költségeinek idõleges átvállalását sem, így az ebbõl származó korábbi jövedelem is eltûnõben van. Többszörös vesztesei az átalakulásnak a felszámolt szövetkezetek volt tagjai és alkalmazottai...
...A vagyonvesztés legsúlyosabb következménye, hogy a saját erõbõl megteremtett és eddig szövetkezeti keretben mûködtetett vertikum is kikerül a termelõk kezébõl, nemhogy az állami tulajdon privatizációjában részt vehetnének.
A szövetkezés feltételei
...Elsõ lépésként az átalakult szövetkezetek jogbiztonságát kell az államnak szavatolnia. Hatályon kívül kell helyezni azokat a jogszabályokat, illetve el kell hárítani azokat a törvénymódosítási képviselõi vagy kormányzati indítványokat, amelyek lebegtetik a szövetkezetek legitimálását és ezzel a gazdasági élet kiszolgáltatottjaivá teszik õket mind a hitelezési, mind a szerzõdéses kapcsolatokban...
...Egy szövetkezetbarát kormánypolitika ismét elindítója lehet a szövetkezeti tagok legkülönbözõbb formájú és tartalmú egyéni és csoportos vállalkozásának. ...Ehhez vissza kell adni a szövetkezeteknek azt az alkotmányos jogát, hogy belsõ viszonyait, vagyoni és személyes kapcsolódásait, valamint a vagyon mûködtetésének módját minden külsõ befolyástól mentesen önkormányzati úton maga rendezhesse...Elsõsorban a vagyonnevesítés következményeivel kell szembenézni...
Üzletrészek
A köztudatban az a téves felfogás terjedt el, hogy a vagyonnevesítés során a jogosultak "vagyonhányad" tulajdonjogát szerezték meg... Az üzletrész-értékpapír ugyanúgy "viselkedik", mint a részvény-értékpapír, azaz a tárgyi tulajdonra váltás az üzletrész-értékpapírnál ugyanúgy kizárt, mint a részvénynél.
Az üzletrészeket ezért ténylegesen értékpapírként lehet csak kezelni és nem lehet azt tárgyi eszközökre "beválthatónak" nyilvánítani.
A mezõgazdasági szövetkezetek mûködõképességét veszélyezteti a csak osztalék fizetésében érdekelt személyek tõkekivonási szándéka... A külsõ üzletrész tulajdonosok vagyonhányadának mértékéig az állami tulajdonból kell forrást biztosítani, hogy az üzletrész átváltható legyen a privatizációban résztvevõ társaság részvényére, vagy állami tulajdonú vagyontárgy kedvezõ hitellel történõ megszerzését tegye lehetõvé.
Lehetõvé kell tenni, hogy a nyugdíjas és a külsõ üzletrész-tulajdonosok életjáradékra válthassák üzletrészüket. A szövetkezetben lévõ, de az állami tulajdonból kielégített vagyonhányad szövetkezeti üzletrész fedezetét oszthatatlan szövetkezeti vagyonként kell a továbbiakban kezelni, amely a mindenkori tagok közös érdekeltségét szolgálná.
A szövetkezeti tagok egymás közötti üzletrész forgalmát kedvezõ hosszú táv hitelekkel, befektetési kedvezményekkel kell ösztönözni... Megfontolandó a külsõ üzletrész tulajdonosok taggá válását is ösztönözni úgy, hogy a részjegy jegyzés befektetési kedvezményt kapjon...
Szövetkezeti átalakulás
...A termelésre irányuló nagyüzemi szövetkezés lebontását gazdasági és jogi kényszer egyaránt ösztönzi. A túlközpontosított szervezeti struktúra átalakítása több éve megindult, az önelszámoló, átalányelszámoló szervezetek, szakcsoportok stb. jövedelemszabályozások okokból történõ önállósodása, majd közkereseti társasággá, kft-vé alakulása részben a szövetkezet tõkebefektetésével megy végbe. A gazdaságilag ésszerû méreteket nem a törvényalkotónak, hanem a gazdasági törvényszerûségnek kell kialakítania. Így a szövetkezõk érdeke lehet, hogy a több célú tevékenység szövetkezeti elõnyeit megõrizve a már önállósodott szervezetek újra integrálódjanak. Célszerû, ha ezt az integrációt szövetkezeti vagy társasági formával biztosítják. Így a szövetkezetek társasággá alakulása, vagy a tevékenység és eszközök társasági formába csoportosítása a megmaradó szövetkezeti keret megtartása mellett szintén napjaink egyfajta válasza a gazdasági kihívásra...
...A társaságokénál alacsonyabb tõkeigény az alapszabályok rugalmasabb alakítása, a kockázat és a nyereség megosztása, az egy tag egy szavazat elvének érvényesítése, a vidéki lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítése egyaránt a szövetkezeti forma mellett szól...
...Nincs kizárólagos recept, vagy ajánlat az átalakulás módjára. Tény, hogy a szövetkezetek egyben tartására irányuló törekvések éppen úgy jelen vannak, mint a szétválások, kiválások, vagy éppen a megszüntetés végelszámolásos vagy felszámolásos módja.
Elvárható kormánymagatartás
Politikailag nem címkézhetõ a szövetkezõk törekvése még akkor sem, ha esetleg vagyonvesztéssel vagy jelentõs költségekkel jár együtt a szervezeti változtatás. A magántulajdonosok az adott törvények és gazdasági folyamatok mellett döntési kényszerhelyzetbe kerültek, helyettük a döntést, a felelõsséget senki nem vállalhatja. Ezért a szervezeti változásokba történõ külsõ beavatkozásokat vissza kell utasítani
A kormányzat számára határozottan és egyértelmûen ki kell nyilvánítanunk, hogy a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan, a kereskedelmi monopóliumok és banki kiszolgáltatottság ellen a parasztság egyetlen védõhálóját a szövetkezetek nyújtják...
...A kormánynak is tiszteletben kell tartania annak a 850 ezer szövetkezeti tagnak az akaratnyilvánítását, akik a szövetkezésben látják megvalósíthatónak egyéni és családi boldogulásukat.
A kormány ezért ne kezdeményezzen és ne támogasson olyan törvénymódosításokat, amelyek politikai indíttatásúak és a szövetkezetek szervezeti és gazdasági instabilitását állandósítják.
Kezdeményezze és támogassa viszont a kormány a szövetkezeti tagok érdekei és tulajdona ellen ható, diszkriminatív törvényi szabályok indokolt módosítását.
Javaslatok a szövetkezetek mûködésének hatékonyabbá tételére, az ajánlott vagyonhasznosítási modellekre
...Ha a szövetkezeti formát meg kívánják õrizni a tagok, akkor a következõ vagyonhasznosítási módok között választhatnak:
1. Belsõ önálló egységek kialakítása úgy, hogy az egységek nem különülnek el szervezetileg a szövetkezettõl.
2. Az egyes önállóan mûködtethetõ tevékenységekre a szövetkezeti vagyonból és tagi hozzájárulásból tõkeérdekeltségû társaság (Kft) alakítása. Ez az egy Kft-tõl az összes, önállóan mûködtethetõ vagyon kft-kbe történõ átvitelét jelentheti és a szövetkezeti vagyonkezelés "holding" rendszerû irányításában csúcsosodhat.
3. A szövetkezet megszûnésével egyidejûleg kisebb létszámú és vagyonú szövetkezetekre "osztódás" a szövetkezeti funkció nem szûnik meg, ugyanakkor a kisebb (de áttekinthetõ) szervezet elõnyei kézenfekvõek. Hátránya viszont a végelszámolás vagyoncsökkentõ hatása (vagyonleértékelõdés, külsõ üzletrész-tulajdonosokkal való elszámolási kötelezettség.)
4. Újabb szövetkezet alakítása - a jelenlegi tagsági viszony fenntartása mellett - olyan tevékenységre, amelyet a meglévõ nem folytat, de szerzõdéses kapcsolattal, illetve az üzletrész-illetõség átadásával hasznosan lehet együttmûködni.
5. Abban az esetben, ha a szövetkezeti tevékenység a teljes gazdasági ellehetetlenülés állapotába került (felszámolás, végelszámolás), törekedni kell arra, hogy az egyéni vállalkozás útjára lépõ volt tagokat a megmaradó és gazdaságosan nem értékesíthetõ, természetben nem osztható speciális vagyontárgyra létesített szövetkezettel segítsék. (Pl. raktár, szárító, üzemanyag-tároló, gépbérlet stb.)
6. A kívülálló üzletrész-tulajdonosokkal partneri kapcsolatra kell törekedni. A kívülálló érdekelt abban, hogy üzletrészét a legjobban hasznosítsák, tehát elképzelhetõ az is, hogy a legváltozatosabb célok és garanciák ismeretében vagyoni hozzájárulásra is képes. (Kölcsön, tagként való belépése.)