A földforgalmi szabályozással kapcsolatos Kúriai döntések

 

  1. A jegyző hibája nem vezethet az elővásárlási jog elvesztéséhez

A Kúria példaértékű döntést hozott egy olyan ügyben, amikor az elővásárlási joggal élő személytől a jegyző, illetve a helyette eljáró ügyintéző nem a földforgalmi törvényben foglaltak szerint vette át az elfogadó nyilatkozatot.

A Kúriai felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló jogeset szerint a személyesen eljáró elővásárlási joggal élő személytől a jegyző nevében eljáró ügyintéző átvette az iratokat, személyazonosságát ellenőrizte, iratairól másolatot készített, de nem vezette rá az elfogadó nyilatkozatra, hogy az elővásárlásra jogosult az elfogadó jognyilatkozaton szereplő aláírását a saját kezű aláírásának ismeri el.

Mind az első fokon, mind a másodfokon eljáró bíróságok szerint a jegyző nem igazolta, hogy az elfogadó jognyilatkozat az azt átadó elővásárlásra jogosulttól származik. Az eljáró bíróságok szerint ilyen esetben a földhivatalnak nincs mérlegelési joga, nem vizsgálja, miként történt a jognyilatkozat átadása, a felperes jognyilatkozatát úgy kellett tekinteni, mintha elővásárlási jogát nem gyakorolta volna, ezért a földhivatalnak érdemben nem kellett vizsgálnia azt, hogy a szerződés esetleg a felperessel jóváhagyható-e, vagy sem. (A korábbi bírósági ítéletek szerint a jegyző hibája miatt az elővásárlásra jogosultak nem élhettek az elővásárlási jogukkal.)

A felülvizsgálati kérelem nyomán a Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Kúria döntésében megállapította, hogy a vételi és az elővásárlási jog gyakorlása körében eljáró minden személy csak a saját magatartásáért tartozik, tartozhat felelősséggel. A józan ész szerint nem lehetett célja a jogalkotónak, hogy az elfogadó jognyilatkozatot tevőt olyan mulasztásért büntesse meg, amely eljárásra nincs ráhatása. Ezért a jegyző mulasztása jogvesztést az elfogadó jognyilatkozatot tevőnél nem eredményezhet.

Kifejtette, hogy csak az elfogadó jognyilatkozatot tevő mulasztásának jogkövetkezménye lehet a 21. § (9) bekezdése szerinti jogvesztés [a 21. § (3)-(7) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az elővásárlási jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az elővásárlási jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna].

A Kúria az első fokon eljárt bíróságot új eljárásra utasította, és útmutatást adott arra vonatkozóan, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak lehetőséget kell adnia arra, hogy a felperes jogszerű eljárását, magatartását igazolja, bizonyítékait előterjessze, továbbá bizonyítási indítvánnyal éljen. (Kúria, Kfv.II.37.899/2017.)

2. A Kúria szerint az NFA által kötött szerződés hatálytalanságából eredő igények érvényesítésére szabott törvényi határidő megnyílása mindig az egyedi tényállás függvénye, annak időpontja csak az adott ügy körülményeinek mérlegelésével állapítható meg: megnyílik a határidő az NFA tájékoztatásával, miszerint az elővásárlási jogát gyakorló nem előzte meg a szerződés szerinti vevőt.

Egy NFA-val kötött adásvételi szerződésre a felperes, mint helyben lakó és a földet használó tett elfogadó jognyilatkozatot és ezzel - a földforgalmi törvény szerint - az elővásárlási rangsorban megelőzte a vevőt.

Az elő haszonbérleti joggal élő felperest az NFA október 6-ÁN tájékoztatta arról, hogy „nem tudta megelőzni a szerződés szerinti vevőt”.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította az adásvételi szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát, mivel álláspontja szerint a keresetindítási határidő (a Ptk. 6:223. § (2) szerint a szerződéskötésről való tudomásszerzés időpontjától számított 30 nap) még nem nyílt meg sem az NFA tájékoztatásával, sem a tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelem - felperes által ismeretlen időpontbeli - széljegyzésével. Az ítélet szerint a felperes csak a szerződés szerinti vevő tulajdonjogát bejegyző határozat átvételével szerzett arról tudomást, hogy kik kötöttek az elővásárlási jogát sértő adásvételi szerződést és az abból fakadó igényét kikkel szemben érvényesítheti.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a 30 napos keresetindítási határidő kezdő időpontja az NFA 2016. október 6-ai közlése.

Az elővásárlási joggal élő felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Kúria úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Kúria rámutatott, hogy a földforgalmi törvény alapján az elővásárlási jogát gyakorló jogosult számára a tulajdonos által kötött szerződés hatálytalanságából eredő igények érvényesítésére a Ptk. szerinti harminc napos határidő akkor nyílik meg, amikor tudomást szerez az elővásárlási joga megsértéséről.

A perbeli esetben a felperessel az NFA 2016. október 6-án írásban közölte, hogy „nem tudta megelőzni a szerződés szerinti vevőt”, azaz nem lépett a helyébe az adásvételi szerződésben az azt elfogadó jognyilatkozata eredményeként. A tulajdonos eladó egyértelmű közlésével a felperes tudomást szerzett az általa elfogadott szerződésnek a szerződő felek által történő teljesítéséről, ezzel megkezdődött számára az igényérvényesítés harminc napos határideje, amelyet a felperes nem tartott be, a kereset elkésett.

(Kúria Pfv. VI. 20.495/2018.)

3.) A Kúria kimondta, hogy az elővásárlási jog gyakorlása törvényi feltételeinek e jog gyakorlásakor, azaz az elfogadó nyilatkozat megtétele időpontjában és a jogosult személyében kell fennállnia.

 

Az NFA adásvételi szerződést kötött egy helyben lakó családi gazdálkodóval egy olyan földterületre, amelyre 2034-ig haszonbérleti szerződés áll fenn. A felperes, mint szintén helyben lakó és állattartó telepet üzemeletető élt elővásárlásra jogával. Csatolta az állattartó telep üzemeltetését igazoló hatósági bizonyítványt, melyet később visszavontak. Az állattartó telep egy Zrt. nevén volt és a Zrt. volt a támogatásra jogosult is.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperesek adásvételi szerződése a felperessel szemben hatálytalan, a szerződés az elővásárlási joggal élő felperes és az NFA között jött létre. Indokolása szerint a felperes hatósági bizonyítvánnyal igazolta az állattartó telep üzemeltetésén alapuló elővásárlási jogát, az alperesek a bizonyítvány tartalmát nem döntötték meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasítot-ta. Indokolásában megállapította, hogy a felperes, mint állattartó telepet üzemeltető elővásárlási joggal nem bír, mivel a perben nem nyert bizonyítást, hogy az elővásárlási jog gyakorlását megelőző egy éves időtartamban állattartó telepet üzemeltetett, továbbá a keresete az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítási célzat hiányában is alaptalan. A másodfokú bíróság indokai szerint az elővásárlási jogot megalapozó tulajdonszerzési célzatnak az elfogadó nyilatkozat megtételekor kell fennállnia, és ez nem valósulhat meg a 2034-ig haszonbérleti jogviszonnyal terhelt területen. Az, hogy a felperes többségi tulajdonosa a haszonbérlő Zrt. részvényeinek, nem bír jelentőséggel.

A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak. A Kúriának azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy fennállt-e az elővásárlási jog gyakorlásának két konjunktív feltétele: az, hogy a jogosult az elővásárlási jog gyakorlását megelőzően legalább 1 éve állattartó telepet üzemeltetett, valamint azt, hogy a földszerzés célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása, mely feltételeknek az elővásárlási jog gyakorlásakor és a jogosult személyében kell fenn állnia. A Kúria megállapította, hogy az

együttes feltételek közül egyik sem teljesült.

(Kúria Pfv. VI. 20.854/2018.)

készítette: Dr. Halmai Olga