Sok kicsi … mire megy?

A magyar népi bölcsesség szerint „sok kicsi sokra megy”. Kérdés, hogy a nemzeti együttműködés kormányának földforgalmi szabályai miért nem engedik érvényesülni ezt a bölcsességet?

A mezőgazdasági tevékenységet végző társas vállalkozások tulajdonosai maguk a vidéken élő emberek. Egy-egy embernek csak kisebb tulajdoni hányada van a cégben.

A társas vállalkozás földet nem szerezhet, csupán bérelheti azt. A föld tulajdonosai magánszemélyek, akik egy része azon a településen él, ahol a társas vállalkozás gazdálkodik. Sok helybéli földtulajdonos a társas vállalkozásnak is tagja (tulajdonosa). A társas vállalkozás tehát elsősorban a tagjai földjét bérli.

Egy-egy embernek van valamennyi földtulajdona, amin az ő valamilyen tulajdoni hányadában álló társas vállalkozás gazdálkodik. A vagyonelemek nagysága önálló gazdaság vitelére nem elegendő, ezért az emberek nem egyénileg, hanem közösen gazdálkodnak. A sok kis földből célszerűbben művelhető, nagyobb földterület; a sok kis részesedésből pedig tőkeerős cég keletkezik. A közös gazdálkodás nagyobb állattartást is lehetővé tesz. (A sertésállomány közel három negyedét, a tejelő tehenek 80%-át, a tyúkállomány 60%-át a gazdasági szervezetek tartják.) Ez így együtt többet hoz minden egyes ember konyhájára (munkahely, jövedelem), mintha mindegyik kizárólag a saját földjét művelné a maga szűkös anyagi lehetőségeivel. A sok kicsi csak így „összerakva” megy sokra.

A kormány földforgalmi szabályai csak határozott idejű bérleti szerződést (max. 20 év) engedélyeznek; a bérbeadás esetére pedig egy olyan előhaszonbérleti rendszert állítanak fel, amelyben a társas vállalkozást lényegében bárki megelőzheti, és egyoldalú nyilatkozattal az adott föld használójává válhat. A tulajdonos tehát hiába köt szerződést a saját cégével a saját földjére, mert nem a cége, hanem valaki más fogja használni a földrészletet. Vagyis a korábbi szerződések lejárta után nem lehet újra „összerakni” a sok kicsit. A föld traktor nélkül, a traktor pedig föld nélkül marad; és föld hiányában csökkenteni kell az állatállományt is. Mindennek következtében a vidéki kistulajdonos vagyona elértéktelenedik. A vagyonvesztés mellé a munkahely megszűnése is társul: az álló traktorhoz traktorvezetőre, állat hiányában pedig állatgondozóra sincs szükség! E szabályok alapján a sok kicsi nemhogy sokra nem, hanem egyenesen tönkremegy! Ez lenne a XXI. század Magyarországának a vidékfejlesztési programja?

Képforrása: 24.hu