A MOSZ elindul a kamarai választásokon

Változást sürget a MOSZ!

 

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) az ágazat legátfogóbb érdekképviseleti szervezete. Szövetségünk tagi összetétele lefedi a teljes hazai gazdálkodói palettát – az őstermelőktől kezdve, a szövetkezeteken át a gazdasági társaságokig –, tagjaink állítják elő a mezőgazdasági ágazat kibocsátásának meghatározó hányadát és ők tartják a hazai állatállomány nagy részét is. Tagjaink körében jelentős elégedetlenséget tapasztalunk a kamara működésével kapcsolatban.  A megyei szervezeteink többsége úgy ítéli meg, hogy a kamara antidemokratikus jellege a jelenlegi törvényi feltételek között nem változtatható meg és így a kamarai választások kirekesztő jellegére tekintettel úgy döntöttek, hogy nem állítanak önálló megyei listát, egyes megyék pedig a választások bojkottja mellett foglaltak állást. 
Néhány elszánt megyei szervezetünk viszont úgy gondolta, hogy nem mehetnek el szó nélkül az elmúlt öt évben őket ért sérelmek mellett, és – a hátrányos és törvénysértő feltételek ellenére – azért is listát állítanak, és elindulnak a választásokon.

A MOSZ demokratikus szervezetként minden megyei szövetsége döntését tiszteletben tartja, így regisztráltatta magát a kamarai választásokon jelölő szervezetként. Ezzel biztosította azt, hogy azok a megyék, amelyek indulni akarnak a választásokon – számuk menetközben egyébként megduplázódott – megtehessék azt. A listát állító megyei szervezetek azért is döntöttek az indulás mellett, hogy a kamara döntéshozatali folyamatai nyíltabbak legyenek és ott a tagság szélesebb körének véleménye is megjelenhessen.

Tagjaink úgy ítélik meg, lenne min változtatni. Általános vélekedés, hogy a kamarának a munkájával kellene kiérdemelnie, hogy egy termelő a tagja legyen, nem pedig törvényi előírással. Ezért a MOSZ a kötelező, kényszertagság megszüntetését javasolja. Más nemzetgazdasági ágazatokban sincs kötelező tagság. Tagjaink elfogadhatatlannak tartják, hogy a kamara vezető tisztségviselői politikusok, vagy államigazgatási tisztséget töltenek be. Az elutasítás jogosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a termelőket igen súlyosan érintő kérdésekben (pl. a támogatások kifizetésének csúszása, vagy éppen a vidékfejlesztési pályázatok elbírálása során tapasztalt hatalmas elmaradások esetén is) a kamara – az említett összefonódások miatt – mélyen hallgatott.

A tagok nem a hallgatásért fizetnek évi több mint 6 milliárd forint tagdíjat a kamarának, amelynek az éves költségvetése már 10 milliárd forint felett jár. Ebből a pénzből sok mindenre futja. 2016-ban például szakértői díjakra költöttek el közel fél milliárd forintot – az elmúlt 4 évben pedig összesen 1,1 milliárdot – , de hirdetésre és reklámokra sem sajnáltak kifizetni több mint 600 millió forintot az elmúlt két évben. A MOSZ sokkal fontosabbnak tartaná, hogy a falugazdász-hálózat fenntartása és fejlesztése élvezzen prioritást, a falugazdászok kapjanak – minden téren – nagyobb megbecsülést, mivel kulcsfontosságú szerepet töltenek be a termelők megfelelő információval való ellátásában, a támogatásokhoz való hozzáférés biztosításában.

A MOSZ megítélése szerint a kamara az elmúlt öt évben egy hatalmas, bürokratikus, túlszabályozott szervezetté vált. Ezt jól példázza, hogy a kamara központjában már húsz igazgatóságot tartanak fenn, így a húsz megyei igazgatósággal összesen negyven igazgatóságot működtet, az ehhez szükséges igazgatókkal, gépkocsikkal és kiszolgáló személyzettel együtt. A törvényben előírt feladatainak egy része tökéletes átfedésben van a terméktanácsokéival. Erre a plusz költséget, felesleges adminisztrációt okozó kettősségre semmi szükség nincs.

A kamara egyre növekvő mértékben szól bele és nehezíti meg a gazdák életét. Fölösleges – más, általa hozzáférhető adatbázisokban elérhető – adatokat kér be, és emellett olyan tömegű személyes és gazdasági adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, valamint olyan – sokszor indokolatlan – tagdíjbehajtási tevékenységet végez, mint egyetlen más szervezet sem.

A MOSZ álláspontja szerint olyan kamarára van szükség, amely önkéntes tagságon alapul, átlátható, politikától független, szakmai alapokon nyugszik, minden tagját egyformán szolgálja, takarékos, falugazdászait jobban megbecsüli, tagjai véleményét kikéri és döntéseinél figyelembe veszi.