VI
VI. Szövetkezés - Szövetkezeti törvény
Az Országgyûlés 2005. december 19-én elfogadta a szövetkezetekrõl szóló új törvényt, amely a 2006. évi X. törvényként lett kihirdetve és - fõ szabályként - 2006. július 1-jén lépett hatályba. A már mûködõ szövetkezeteknek - alapszabályuk megfelelõ módosításával - legkésõbb 2007. június 30-ig át kell térniük az új törvény alapján való mûködésre.
A törvény elfogadására két éves elõkészítõ munka után került sor, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal koordinált. A MOSZ 2004. december 7.-i kongresszusa állásfoglalásában kifogásoltuk, hogy az MH megbízásából készült koncepció, majd az ennek alapján egyeztetésre bocsátott tervezet életidegen szervezeti és mûködési normákat kívánt ráerõltetni a mûködõ szövetkezetekre. A szövetkezeti érdekképviseleteket csak formálisan vonták be a törvény megalkotásába, illetve nem vették figyelembe az elvi kifogásokat.
A MOSZ határozottan fellépett az elsõdleges koncepció ellen, amely a termelõ típusú szövetkezeteket egyszerûen kizárta volna ebbõl a mûködési formából. A kongresszus állásfoglalása élesen elítélte ezt az elképzelést, amitõl - hosszas viták után - a jogalkotók is elálltak.
Az érdekképviseletek - ezen belül is elsõsorban a MOSZ - érdemi bevonására került sor azt követõen, hogy kormányzati döntés született arról, hogy az üzletrészkérdést az új törvény keretei között kell véglegesen megoldani.
A kormány javaslatára a törvény rendelkezik arról, hogy a korábban állami tulajdonba került mezõgazdasági szövetkezeti üzletrészeket az ÁPV Rt 2006. március 31-ig térítés- és tehermentesen visszaadja a kibocsátó szövetkezetnek, amennyiben az elfogadja. (A visszaadás mentes az adó, illeték- és járulékfizetés alól is.)
Ezzel a döntéssel a kormány hatályon kívül helyezte a korábbi, az állami tulajdonban lévõ üzletrészek értékesítésérõl szóló, többször módosított határozatát.
Az üzletrészek visszaadásának feltétele, hogy a szövetkezet az így megszerzett üzletrészt köteles bevonni és fel nem osztható vagyonként kezelni, majd az új törvénynek megfelelõ alapszabály módosítással egyidejûleg az üzletrészeknek a saját nyilvántartásában szereplõ névértéknek megfelelõ összeget a közösségi alapba helyezni.
Mivel a törvény erõteljesen korlátozza a közösségi alappal való rendelkezési jogot, több szövetkezet nem fogadta vissza a saját üzletrészeit, hanem visszavásárlási ajánlattal élt. Az ÁPV Rt. ezeket elutasította, bár 2006 végén az egész üzletrész csomagot meghirdette értékesítésre, aminek során az érintett szövetkezetek (és tagok) élhettek az elõvásárlási jogukkal.
Nem kerültek visszaadásra az 1992. évi vagyonnevesítést követõ szervezeti változások után képzett üzletrészek, amelyek eredetileg sem feleltek meg az állami felvásárlás feltételeinek. Ezeket az ÁPV Rt. egy csomagban értékesítette, aminek során számos szövetkezet élt az elõvásárlási jogával.
A MOSZ - amellett, hogy üdvözölte az üzletrészek visszaadását - kezdeményezte, hogy a visszafogadó szövetkezet az általa üzletrészek visszavásárlására fordított összeggel csökkenthesse a közösségi alapba helyezendõ összeg nagyságát - eredménytelenül.
Az üzletrészeket visszafogadó mezõgazdasági szövetkezetek kényszerpályára kerültek a közösségi alap képzését illetõen. Várhatóan gondot fog jelenteni az alap felhasználásának belsõ szabályozása (általában is) a tényleges fedezet hiánya miatt.
Az üzletrészek végleges rendezését az tette teljessé, hogy a törvény elõírja ezek befektetõi részjeggyé, illetve ún. "átalakított befektetõi részjeggyé" való átalakítását.
A kormány eredeti javaslata szerint a tagi üzletrészekbõl átalakított befektetõi részjegyek a törvény által ezután bevezetendõ, "valódi" befektetõi részjegyekkel azonos jogokat biztosítanak a tulajdonosnak, beleértve a tagsági viszony megszûnése esetén a részjegy névértékének és a felhalmozott vagyon erre esõ arányos részének a kifizetését. Ez a konstrukció egyértelmûen a szövetkezeti vagyon jelentõs részének szétosztásához, a megmaradó rész mûködésképtelenségéhez, a szövetkezetek tömeges felszámolásához vezetett volna.
A MOSZ-nak igen kemény és hosszú - a törvény elfogadásának napjáig tartó - egyeztetés sorozattal sikerült csak ezen a koncepción változtatni. Ennek eredményeként középutas megoldás született. A tagsági viszony megszüntetése esetén az üzletrészbõl létrehozott befektetõi részjegyek névértéke kerülhet csak kifizetésre, viszont a szövetkezetnek a meglévõ üzletrészek névértékén felüli vagyonát a lekötött tartalékba kell helyeznie. Kompromisszum született abban is, hogy a befektetõi részjegy kifizetése nem az általános szabályok szerint történik, hanem a szövetkezet közgyûlése dönthet annak a módjáról és idõpontjáról, aminek a végsõ ideje a tagi viszony megszûnésétõl számított nyolc év lehet.
Összességében tehát a kormány elállt az (elõzõ) kormány programjában szereplõ vállalástól, hogy folytatják és befejezik a mezõgazdasági szövetkezeti üzletrészek állami felvásárlását (amit a törvény készítése során már úgy értelmeztek, hogy az csak a 2002-ben folyamatban lévõ vásárlásokra vonatkozott). A tagi üzletrészek ilyen módon való "eltüntetése" igen nagy (anyagi és erkölcsi) terhet ró az érintett szövetkezetekre és - mivel egyszerû többséggel hozható törvényen alapszik - nem teremt véglegesnek tekinthetõ helyzetet. Emiatt továbbra is számolni kell a mûködõ szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulásával. A mûködés stabilitása iránti igény mellett erõsíti ezt az a kormányzati szándék, amely a közösségi alap kötelezõ mûködtetését erõlteti az arra egyébként nem vállalkozó szövetkezeteknél is. A közösségi alap szabályozása (a törvényben és különösen a végrehajtására kiadott kormányrendeletben) ellentmond a céljaként meghatározott szolidaritási elvnek (az egyenlõ mértékû juttatás elõírásával) és ésszerûtlenül korlátozza (az eredeti tervezet ki is zárta) a valóban közösségi célú felhasználást. A korábbi ígéretekkel ellentétben a szövetkezetek a közösségi alap felhasználásához kapcsolódóan csak korlátozott mértékû kedvezményeket vehetnek igénybe.
Külön problémát jelent a közösségi alap felhasználásának ellenõrzése. A törvény szerint minden szövetkezet köteles közgyûlési határozattal kijelölni azt az országos szövetkezeti szövetséget, amelyet erre felhatalmaz. A szövetkezetek jelentõs része azonban nem tartozik érdekvédelmi szövetséghez. A felhatalmazás elfogadása nem kötött (sõt a rendelet szerint nem is köthetõ) tagsághoz, várhatóan sok esetben nem lesz az ellenõrzésre vállalkozó (és az ezzel járó felelõsséget vállaló) szövetség.
A kormány illetékesei a jogszabályt szorosan értelmezik abban a tekintetben, hogy a felhatalmazás "országos szövetkezeti szövetségnek" adható. Álláspontjuk szerint a MOSZ - mivel tagjai között gazdasági társaságok is vannak, nem tekinthetõ szövetkezeti szövetségnek, tehát nem fogadhat ilyen felhatalmazást (és nem veheti át vagyonkezelésre a gazdasági társasággá átalakuló vagy jogutód nélkül megszûnõ szövetkezet közösségi alapját).
A MOSZ - amely az ágazat legrégebben mûködõ és legtöbb szövetkezetet képviselõ szövetkezeti szövetsége - nem fogadja el ezt az értelmezést.
Az új szövetkezeti törvény számos más tekintetben is hiteles és egységes értelmezésre szorul. Ez jórészt összefügg azzal, hogy az üzletrészekre vonatkozó szabályozás utólag került be a már kialakított tervezetbe és ez - valamint az idõ rövidsége, a törvény gyorsított elfogadása - számos esetben koherencia zavarokat eredményezett.
A MOSZ útmutatók kiadásával igyekezett segíteni a tagszervezeteket a törvény alkalmazásában. A törvénynek a legtöbb értelmezést igénylõ (vagy értelmezéssel sem áthidalható problémát jelentõ) rendelkezése éppen az alkalmazás elsõ szakaszában, az üzletrészekre vonatkozó átmeneti rendelkezéseiben találhatóak. Az értelmezésben a MOSZ semmilyen segítséget nem kapott a kormányzati szervektõl, mivel az üzletrészek ügyében - leszámítva egyes számviteli kérdéseket - senki nem tartotta magát illetékesnek. Így az útmutatókban a jogszabályt - mivel a közgyûlési döntéseket szeptember végéig meg kellett hozni - a tagjaink érdekei mentén, a végrehajthatóságra figyelve készítettük el, vállalva az utólagos változtatás kockázatát.
A mûködõ szövetkezeteknek a következõ idõszakban, legkésõbb 2007. június 30-ig az új törvényhez igazítva módosítaniuk kell az alapszabályukat. A MOSZ ehhez is útmutató és minta kiadásával adott segítséget.
Adatok a szövetkezeti üzletrészekrõl
Az állam (a Szövetkezeti Üzletrészhasznosító Kft., SZÖVÜR) 1992. évi vagyonnevesítési értéken összesen 64,5 Mrd Ft vásárolt. Ebbõl 22,8 Mrd Ft értékû csõd- és felszámolás alatt álló szövetkezet üzletrésze volt.
Az üzletrészek könyvszerinti értéke a SZÖVÜR-nél
2002. évben 26 Mrd Ft
2003. évben 23,6 Mrd Ft
2004. évben 19,6 Mrd Ft
A szövetkezeteknél (tagoknál) megmaradt üzletrész vagyonnevesítési névértéke 35 Mrd Ft.
A szövetkezetekrõl szóló 2006. évi tv. alapján visszaadásra került üzletrészek
Elfogadó szövetkezet 405 üzletrész névértéke 29,6 Mrd Ft
Visszautasító szövetkezet 33 üzletrész névértéke 2,4 Mrd Ft