III

III.    A növénytermesztés szerkezete, termelési tényezõi és eredményei, piacszabályozás

III/1. A növénytermesztés szerkezete, termelési tényezõi és eredményei, piacszabályozás

Az elmúlt idõszakban a növénytermesztés mûszaki, technikai háttere, elsõsorban annak színvonala, korszerûsége mérhetõen javult, különösen a kombájn-park és más önjáró betakarító gépek esetében, de nõtt az erõgép-park technikai színvonala is.

A közelmúltban megvalósult mintegy 3 millió tonnás raktárfejlesztéssel - amelyben a termelõ érdekeltségû tárolóterek kapacitása meghaladja az 1 millió tonnát - jelentõsen javultak a gabonatárolás feltételei. Ennek hatása nem csak a tárolási veszteségek mérséklõdésében, a jó minõség megõrzésében nyilvánul meg, hanem ezzel lehetõvé vált a betakarításkori értékesítési kényszer elkerülése, amely alapvetõen segíti a termelõket a kedvezõbb értékesítési árak elérésében.

A mûtrágyahasználatban a 90’-es évek közepétõl enyhébb emelkedõ tendencia tapasztalható, mégis megállapítható, hogy - szûk gazdálkodói körtõl eltekintve - tartósan talajzsaroló gazdálkodás folyik. Különösen szembetûnõ ez az elmúlt három évben, mivel ezekben az egymást követõ években rekord, vagy rekord közeli termésekkel minimálisan két- és félszer annyi tápanyagot vontunk ki a talajból, mint amennyit a termés érdekében betápláltunk. Fajlagos mûtrágya felhasználásunk csupán egyharmada az EU 15-nek.

A globális felmelegedés ténye bizonyítható, az elmúlt 20 évbõl, 8 év aszályos volt, ebbõl 3 évben (1993, 2000, 2003) olyan súlyos károk keletkeztek, amelyek korábban csak 40-50 évenként fordultak elõ.
A klímaváltozás és az idõjárási szélsõségek növekedése és gyakorisága hangsúlyozottan fontossá teszi a tápanyag visszapótlás színvonalát, valamint a vízmegõrzõ, forgatás (szántás) nélküli talajmûvelés kiterjedt alkalmazását.

A növénytermesztési technológiák kifejezetten gyenge láncszeme az õszi kalászosok vetõmaghasználata (felújítása) és a gabonaszárítás.
A kalászosok vetõmag felújítása a korábbi évek 50-55 % körüli arányáról, az utóbbi években visszaesett 35 % körüli értékre annak ellenére, hogy a jó minõségû, megfelelõ szaporulati fokkal rendelkezõ, felújított vetõmagnak köztudottan mázsákban mérhetõ hozadéka van a termés alakulásában.

A gabonaszárítók mintegy kétharmada sem fajlagos energiafelhasználási, sem környezetvédelmi (elsõsorban porkibocsátás, és zajvédelem), sem technológiai szempontból (törtszem, hõsérült szemek aránya, s ezek hatására a tárolt áru minõségromlása miatt) nem tekinthetõ korszerûnek.
Indokolt ezért, hogy a jövõben ezek cseréjére és korszerûsítésére az eddiginél nagyobb gondot valamint jelentõsebb saját- és EMVA forrást biztosítsanak.

A legjelentõsebb növénytermesztési ágazatokban (gabona, cukor) az EU csatlakozás után - az intervenciós felvásárlási rendszer révén is - javult a kiszámíthatóság, az értékesítési és a piaci biztonság, a területalapú támogatással pedig kedvezõbbé vált a jövedelmezõség.

Az utóbbi évek kedvezõ hazai gabonatermelésére jellemzõ, hogy a 2004. évi 16,8 millió tonnás rekordtermés után, 2005-ben és ezt követõ évben is, rekord közeli termelési eredmények születtek annak ellenére, hogy 2006-ban a belvízzel leginkább sújtott területeken (Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Békés megye északi részén, és Hajdú-Bihar megye egyes térségeiben) különösen nagy volt a terméskiesés.
Az országos átlagok tetemes aránytalanságot takarnak, egyes régiókat és egyes gazdálkodókat olyan súlyos mértékû belvízkár ért, amelyre korábban nem volt példa (itt 2 tonna/hektár körüli hozamszinteket tudtak csak elérni).

Az értékesítési- és árviszonyokat 2005-ben a lanyha kereslet és a nyomott piaci ár uralta Európa szerte, kivéve az aszály sújtotta Ibériai félsziget országait.
Az EU tagországaiban 2005 októberében az étkezési búza ára 100-105 €/tonna között (Spanyolországban és Portugáliában 135-140 €/tonna), a takarmánykukoricáé pedig 110-115 €/tonna körül mozogtak (Spanyolországban és Portugáliában 138-150 €/tonna). Ugyanakkor a magyar belpiaci árak malmi búzánál csak 20-21 ezer forint/tonna, kukoricánál 20-22 ezer forint/tonna körül alakultak.
Ilyen piaci és árviszonyok mellett - a vontatott intervenciós felvásárlás ellenére - tetemes, 4 millió tonnát meghaladó intervenciós felajánlás történt, mert a 101,31 €/tonna intervenciós ár jóval kedvezõbb volt a belpiaci áraknál.

Az értékesítési lehetõségekben a 2006. év I. negyedévét követõen gyökeres változás állt be.

A nemzetközi gabonapiacokon általánosan keresleti piac alakult ki. Magyarországon a keresleti piac kialakulását segítette, hogy az év közepétõl jelentõs forintárfolyam gyengülés következett be.

Mindezek eredményeként 2006 augusztus végére a búza piaci ára FOB Rajna paritáson 175 $/t (37 ezer Ft/t), míg az árpáé 153 $/t (32 ezer Ft/t) körül alakult.

A kukoricával 2006 augusztusában 150 €/t áron kereskedtek Rotterdamban, 2007. januári dunai FOB paritáson pedig 110-120 €/t volt az ára.
Hazai kereskedõk 2006 szeptember elején 26-28 ezer Ft/t árat ajánlottak a Dunántúlon, ezek az árajánlatok 1-2 ezer Ft/t-val kedvezõbbek, mint az ország keleti felében.

A termelõk többsége az aratás kezdetén 23-25 ezer Ft/t áron eladta búzáját, az azt követõ áremelkedésbõl csak szûkebb kör részesült, szeptemberben a búza telephelyi ára 29-30 ezer Ft/t, a kukoricáé 26-27ezer forint/tonna körül mozgott, ugyanakkor 2007. év elején az étkezési búzát 34-35 ezer Ft/t, a kukoricát pedig 30-32 ezer Ft/tonna áron lehetett megvásárolni.

Zöldségféléket 2005-ben 87 ezer hektáron, 2004-hez képest 12 %-kal kisebb területen vetettek. A termésmennyiség közel fél millió tonnával esett vissza a csatlakozás évében termelt mintegy 2 millió tonnához képest. Legnagyobb csökkenés az ipari zöldségfélék esetén következett be, ez a csökkenés a vöröshagyma és paradicsom esetén 2006-ban is folytatódott, míg a csemegekukorica területcsökkenése megállt.

A gyümölcstermõ terület nagyságában lényeges változás nem következett be, a 103 ezer hektáros területrõl 2005-ben 732 ezer tonna gyümölcsöt takarítottak be, ez 30 %-os visszaesést jelent 2004-hez képest. Továbbra is az alma a meghatározó gyümölcsfaj, a gyümölcstermés 70 %-át adva.

A szõlõterületben sem következett be érdemi változás az elmúlt 3 évben, de a jelenlegi termõterület az 1996-2000 évek átlagának csak mintegy háromnegyedét teszi ki. A kedvezõtlen idõjárás hatására 2005-ben alacsony termésátlagok mellett jelentõsen csökkent az összes termésmennyiség is. A 2005-ös év bortermelése 3 millió hl. körül alakult, ami 40 %-os csökkenés 2004-hez képest.

A fontosabb növénytermesztési ágazatok piacszabályozási feltételeit az alábbiakban mutatjuk be.

Gabonaágazat
Az ágazat a csatlakozástól számított két éven keresztül (2006 nyaráig) piacszabályozási szempontból kiszámítható és tervezhetõidõszakot élt át. A közös agrárpolitika reformja nem érintette sem a közvetlen területalapú támogatások nagyságát, sem a gabonapiaci intervenciós árakat, - igaz, az intervenciós ár havi növekménye felére csökkent -, így az ágazat nem kis részben az intervenciós rendszer piac és árszabályozó funkciójának köszönhetõen a csatlakozás nyertesének volt tekinthetõ.

Ez a kiszámíthatóság és tervezhetõség szûnt meg 2006. októberében, amikor - a mediterrán országokban már megnyitott intervenciós felvásárlások mellett - hirtelen, a meghozott döntéshez való alkalmazkodás lehetõségének biztosítása nélkül módosításra kerültek az intervencióra felajánlható kukorica minõségi paraméterei.
Az ágazat hazai helyzetét a közeljövõben az intervenciós rendszer valószínûsíthetõ változásain túl a bio-etanol program, - ma még nem tervezhetõ mértékû - piacra gyakorolt hatása fogja meghatározni.

Rizságazat
Az ágazatot érintõ piaci rendtartás a Közös Agrárpolitika reformja során jelentõsen átalakult. A rizs intervenciós ára a felére csökkent, ezzel a piacszabályozásban betöltött szerepe gyakorlatilag megszûnt.
Rövidtávon nem várható a szabályozási rendszer átalakítása, bár az intervenciós rendszer felülvizsgálata érintheti a rizst is, ennek azonban gyakorlati, piacszabályozási kihatása alig van. A harmadik országokkal szemben alkalmazott importvámok és kontingensek viszont jelentõs piacszabályozó funkcióval bírnak, így az ezekben - például az újrainduló WTO tárgyalások nyomán - bekövetkezõ változások számottevõen befolyásolhatják az Európai Uniós rizspiac jövõjét.

Cukorágazat
Az Európai Unióhoz történõ csatlakozáskor megismert cukorpiac-szabályozási rendszer az ágazat piaci reformja során gyökeresen átalakult. Az új szabályozás a 2006-2007-es gazdasági évtõl a 2014-2015-ös gazdasági év végéig lesz érvényben. Az intervenciós cukorár 4 év alatt 36 %-kal csökken, az átmenet 4 évében fennmarad az intervenciós felvásárlás rendszere, de a korábbi gyakorlattól eltérõ módon és korlátozott mértékben.
A minimális répaár 43,6 €/t-ról ugyancsak 4 év alatt fokozatosan 26,2 €/t-ra csökken.
Az új támogatási struktúra kiszolgáltatottá teszi a termelésüket folytatni akaró gazdálkodókat, mivel a cukorgyárak lényegében saját hatáskörükben dönthetnek - gazdasági érdekeik szerint - a termelés folytatása vagy megszüntetése mellett. Nincs rá garancia, hogy a jelenlegi termelési szint hosszabb távon is fenntartható marad.

Valószínûsíthetõ, hogy a 2007-2008-as gazdasági évben Magyarország 6 % körüli kvóta visszavonásra számíthat.

A Bizottság a túlkínálat csökkentése érdekében a cukorágazat piaci rendtartásának további, újbóli módosítását tervezi, a restrukturációs alap még vonzóbbá tételével, illetve a kvóta visszavonás szabályainak finomításával.
Zöldség-gyümölcs
A közös agrárpolitika 2003. évi átfogó reformját követõen az Európai Unió az egyes piaci rendtartások átalakítását is napirendre tûzte. Bizottság ez év januárjában közzétett zöldség-gyümölcs piaci reformjavaslata illeszkedik a már megismert intézkedések sorába, az ágazat piacszabályozási rendszerét a 2003. évi reform elveinek megfelelõen kívánja átalakítani.
A TÉSZ-ek a zöldség- és gyümölcs ágazat piacszabályozási rendszerének alapelemei, az alacsony szervezettségi szint miatt nagyobb figyelmet kellene fordítani az elõzetesen elismert TÉSZ-ekre, különösen a közösségi támogatások tekintetében.
Nemzeti érdek, hogy csak olyan reformjavaslat kerüljön elfogadásra, amely megteremti az üzemenkénti differenciálás, a koncentráció és a megfelelõ árualap létrehozásának a feltételeit.

Szõlõ és borágazat
A hazai szõlõ és borágazat piacszabályozási rendszere, az alkalmazott eszközök az EU borpiaci rendtartásának reformja kapcsán át fognak alakulni.
A Bizottság a telepítési jogok rendszerét 2013-ig meghosszabbítaná, ugyanakkor 5 év alatt 400 ezer hektár szõlõültetvény kivágásához nyújtana 2,4 milliárd euró összegû támogatást. Ez, a hektáronkénti körülbelül 6000 eurós támogatási összeg a magyar termelõk egy jelentõs részét a termelés befejezésére fogja ösztönözni, ugyanakkor a strukturális felesleget elõállító - krízislepárlásra termelõ - Dél-európai gazdálkodók tovább fogják folytatni termelésüket.
Magyarország számára egy ellenõrzött és korlátozott mértékû ültetvény kivágás jelenthet elfogadható alternatívát.

A bor rendtartást érintõ jelenlegi reform elképzelések számos pontok ütköznek a magyar érdekekkel, korlátozzák a versenyképes hazai termék elõállítás feltételeit. (Pl: cukortartalom kiegészítésének korlátozására irányuló elképzelés).
A piacszabályozási eszközökben bekövetkezõ változások a borreform 2008/09-re tervezett bevezetéséig fognak letisztulni, a tagországok közti erõviszonyok alakulása jelentõsen átalakíthatja az eddigi elképzeléseket, de az így is egyértelmûen látszik, hogy a végleges feltételek a KAP reform irányvonalába illeszkedve a piac szerepét fogják erõsíteni.

Az utóbbi hat évben - az idõjárás okozta változások következtében - rendkívüli ingadozást mutattak a növénytermesztési ágazatok. 2000, 2002, 2003-as években aszályok, 2004 és 2005-ben optimális, minden igényt kielégítõ, 2006-ban megfelelõ volt az idõjárás az agráriumnak.

A búza és kukorica felvásárlási átlagára a rendszerváltástól Uniós csatlakozásunkig a terméseredményekkel fordított arányban változott. Az átlagos terméseredményû években közel azonos, míg a rendkívül aszályos 2003-as évben kiugróan magas, a kétszeres gabonatermést hozó 2005. évben rendkívül alacsony volt a felvásárlási átlagár. Csatlakozásunkat követõen a felvásárlási árat nagymértékben befolyásolta az intervenciós rendszer is.

III/2. GMO növények jelene és jövõje

A géntechnológiával módosított (GMO) növények megjelenése a XX. század végén ígéretek és kétségek elé állította a mezõgazdasági termelõket és az élelmiszer fogyasztókat egyaránt.
A kétség úgy merül fel, hogy veszélyesek-e vagy sem a GMO növények és termékek?
Mostanáig egyetlen kutatás sem tudta bizonyítani, hogy az egészségre ártalmasak a GMO növények.
A kutatók általánosan elfogadott álláspontja az, hogy mérlegelni kell egyfelõl a megalapozott környezet és egészségvédelmi aggályokat, másfelõl az elfogadható kockázatot, a várható gazdasági következményeket, a gazdálkodás versenyképességének fenntartása, vagy javítása érdekében.

A géntechnológiai úton nemesített növények egyre nagyobb területen kerülnek köztermesztésbe szerte a világon, vetésterületük 2006-ban meghaladta a 102 millió hektárt.
GMO növények több, mint 90 %-át öt növényfaj; a gyapot, a szója, a kukorica, a repce és a rizs adja.

Az utóbbi években az EU-ban is megnõtt azon tagországok száma, ahol engedélyezték a GMO növények kísérleti, vagy végleges termesztését. Az elmúlt évben az EU tagállamai közül Spanyolországban 60 ezer ha-on, Franciaországban 5 ezer ha-on, Németországban 950 ha-on, Portugáliában 1250 ha-on, Csehországban 1290 ha-on, Szlovákiában 30 ha-on és az újonnan csatlakozó Romániában 115 ezer ha-on történt ilyen alapokon nyugvó növénytermesztés.

Az Európai Bizottság kutatási ügyekért felelõs biztosainak javaslata szerint „Európa gazdaságilag nem engedheti meg magának, hogy a biotechnológiai  nyújtotta elõnyökbõl kimaradjon, amelytõl mezõgazdaságának és élelmiszer-feldolgozó iparának jövõbeli versenyképessége fog múlni, ugyanakkor ennek hiányában a harmadik országokból származó, bizonytalan eredetû importélelmiszerek tömege ellenõrizhetetlenné válhat”.

Az Európai Bizottság 2003/556/EK ajánlásának megfelelõen valamennyi tagállamnak nemzeti jogszabályt kell alkotnia a GMO, a hagyományos és az ökológiai gazdálkodással termesztett növények adott térségben egymás mellett történõ termelésérõl.

Magyarországon a géntechnológiai tevékenységrõl szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról, az elmúlt év novemberében elfogadott 2006. évi CVII. törvény - az elõzetes szakmai egyeztetések során a MOSZ által érvekkel alátámasztott tiltakozás ellenére - olyan egyoldalú, példátlanul szigorú feltételt tartalmaz, mely szerint a GMO növények termesztésének engedélyeztetéséhez be kell szerezni a pufferzónán (400 m izolációs távolság) belüli földtulajdonosok írásbeli hozzájárulását. Ez az elõírás és feltétel gyakorlatilag olyan helyzetet teremt a GMO növényeket termeszteni szándékozók számára, amelyet a hazai földtulajdoni és földhasználati viszonyokat figyelembe véve, lehetetlen teljesíteni.

A törvénynek ez a pontja ellentétes az EU együtt-termesztésre vonatkozó ajánlásaiban megfogalmazott célokkal, mely szerint, nem szabad elzárni a termelõk egyik csoportját sem, az általa választani kívánt növények termesztési lehetõségétõl.

A GMO növények hazai termesztését gátló nemzeti szabályozás miatt, az ilyen irányú mezõgazdasági termelés széleskörû elterjedésére rövid idõn belül, reálisan nem lehet számítani. A legutóbbi hónapok fejleménye, hogy Magyarország egyelõre fenntarthatja a MON-810-es génmódosított kukorica behozatali tilalmát, miután az Európai Bizottság moratóriumot feloldó javaslata nem kapta meg a szükséges többséget, a Miniszterek Tanácsa 2007 februári ülésén. Ez ügyben a végsõ döntést az elkövetkezõ hónapokban az Európai Bizottság hozhatja meg.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) kutatásai azt valószínûsítik, hogy ennek ellenére várhatóan szélesedik a GMO növények termesztésében gyakorlati tapasztalatokat szerzõ gazdálkodók köre, elsõsorban a nagyobb méretû gazdálkodóknál.
A GMO termesztés közgazdasági elõnyeit az AKI, az alábbi területeken valószínûsíti:

1. a gabonafélék különbözõ mikotoxinokkal való fertõzöttsége a hagyományos fajtákéhoz viszonyítva 10-30 %-ra csökkenthetõ,
2. alacsonyabb a növényvédõszer ráfordítás, valamint a gép- és munkaerõ költségek csökkenthetõk,
3. javítható a terméshozam stabilitás és/vagy a terméshozamok esetleges növekedése.

A GMO növények termesztésében és az abból készült termékek felhasználásában - a különbözõ érdekcsoportok által felvetett kételyek ellenére - hosszú távon célszerû elfogadni James D. Watson Nobel díjas professzor ajánlását: „meg kell tanulnunk együtt élni a DNS- rõl szerzett tudásunkkal”.

Génmódosított növények vetésterülete
a világon (2006)

Amerikai kontinensen

USA                                      54,6        millió ha
Argentína                             18,0            -„-
Brazília                                 11,5            -„-
Kanada                                  6,1            -„-
Paragvay                                2,0            -„-
Urugvay                                  0,4            -„-
Mexikó                                    0,06          -„-
Kolumbia                               0,03          -„-
Honduras                              0,002         -„-

Összesen:                               92,692 millió ha

Egyéb régiókban

India                                        3,8       millió ha
Kína                                          3,5          -„-
Dél-Afrika                                1,4          -„-
Ausztrália                                0,2          -„-
Fülöp - szigetek                      0,2          -„-
Irán                                           0,004      -„-

Összesen:                                 9,104   millió ha

Európai Unióban

Spanyolország                      60,0    ezer ha
Portugália                                 1,25    -„-
Franciaország                          5,00    -„
Csehország                             1,29    -„-
Németország                           0,95    -„-
Szlovákia                                   0,03    -„-
Románia                              115,00    -„-

Összesen:                          183,52 ezer ha

Mindösszesen:                  101,980   millió ha