II

II. A termelés alakulása, támogatások, agrárolló, jövedelemfolyamatok

II/1. A mezõgazdaság termelésének alakulása

         A magyar mezõgazdaság termelése a rendszerváltás elõtti értéknél egyharmaddal kisebb. Az utóbbi években némileg emelkedett az ágazat termelése, elsõsorban a 2004-2006 évek kiemelkedõ szántóföldi eredményeinek köszönhetõen. Mezõgazdasági termelésünk hatékonysága jelentõsen elmarad az Unió régi tagállamaiétól.

A rendszerváltástól számítva a mezõgazdaság bruttó termelése az 1990-1994-es periódusban az 1989-es szint egyharmadával csökkent, döntõ mértékben az állattenyésztés, valamint a zöldség-gyümölcs, szõlõ-, bortermelés visszaesése miatt. Az 1995-1998 között a rendszerváltás elõtti értéknek átlagosan a 70 %-át tette ki, de 2000-ben már csak az 1989. évi bázison számított érték 63 %-a volt. 2004 és 2005-ben a rendkívül jó növénytermelési eredményeknek köszönhetõen növekedett a mezõgazdaság bruttó termelési értéke, amely 2006-ban is az elõzetes adatok alapján az elmúlt két évhez hasonlóan alakulhat.

Az újonnan csatlakozott tagállamok esetében mindössze fele az 1 ha mezõgazdasági területre esõ kibocsátás folyó termelõi áron a régi EU 15-ökhöz képest. Az EU 10-ek között Magyarországon volt a legjobb, de 2000 és 2005 között nálunk 18 %-kal, míg Lengyelország, illetve Szlovákiában 38, illetve 46 %-kal nõtt az 1 ha-ra esõ kibocsátás. 

II/2. Agrárolló

Az ezredfordulót követõen 2004-ig folytatódott az agrárolló rendszerváltás óta tartó folyamatos nyílása. 2004-ben az elõzõ évihez képest kétszeres gabonatermés miatt a felvásárlási árak 5-10 %-kal kisebbek voltak, míg a termeléshez felhasznált ún. input anyagok, eszközök árai több, mint 10 %-kal emelkedtek.. 2005. és 2006. évben minimális mértékben zárult az olló, amely az elmúlt évek ( illetve az elmúlt két évtized) nyílását alig csökkenti.

II/3/b. SAPS és top up 

II/3/c. SAPARD  - Elõcsatlakozási program

A SAPARD program hazánk elõcsatlakozási programjaként a pályázati rendszer kialakítását és az EU-s rendszer tanulását szolgáló program volt. 2004. április 30-ig lehetett pályázatokat beadni. Az "új" rendszerben történõ pályázatkészítés, a projektek megvalósítása, továbbá a pénzügyi elszámolások egy rendkívül komoly tanulási folyamatot jelentettek a pályázók és az MVH munkatársai számára egyaránt.
A SAPARD teljes keretösszegét (55 milliárd forint) sikerült pályázatokkal lefedni és 2006. év végi megvalósítási határidõig 95 %-ban megtörtént a beruházások elszámolása, kifizetése. Összességében mintegy 60 milliárd forint került kifizetésre, a kötelezettségvállalás meghaladta a 65 milliárd forintot. A 2006. december 31-e utáni elszámolások esetében tisztán hazai finanszírozásból történik - várhatóan 2 milliárd forint összegû - meg a kifizetés. 2003 év végén és 2004 elején olyan sok pályázatot adtak be, hogy ezek jelentõs hányadára már nem jutott forrás. Ezek a jelentõs, részben gépbeszerzésre, illetve falufejlesztésre beadott pályázatok az AVOP keretébõl juthattak csak támogatáshoz.

A Program keretében 8 830 pályázatot nyújtottak be, s ebbõl 2 656 pályázatot fogadtak el, azaz a benyújtott pályázatok kereken 30 %-át. Tehát több, mint 6 000 pályázatot utasítottak el.

Ez a program jelenleg is tart, ugyanis a beruházások megvalósítását követõen 5 évig kell a támogatottaknak monitoring jelentési kötelezettségüknek eleget tenni. A megvalósításra és elszámolásra 2006. december 31-ig volt lehetõség (n+2 év szabálya). A program zárására 2011-ben kerül sor.

A SAPARD program fõbb intézkedéseit, az elnyert támogatást és a tényleges kifizetést az 1. sz  melléklet tartalmazza.

A MOSZ folyamatosan képviselte és képviseli tagjai érdekeit a SAPARD Monitoring Bizottságban. A Program kidolgozása és mûködtetése alatt a termelõk érdekében számos módosító indítványt tettünk, melyek bekerültek a Programba és a hozzá kapcsolódó pályázati feltételrendszerbe. A lényegesebb MOSZ által kezdeményezett és elfogadott módosítások:

1. árbevétel-arány szabálymódosítás,
2. 25 %-nál nagyobb állami résztulajdonú szövetkezetek pályázati lehetõsége,
3. agrár-fejlesztési hitel felhasználhatósága,
4. kombájnok kiemelt kezelése a 2004. évi nyári betakarítási idõszakában,
5. forrás allokáció módosítás:
   1. állattenyésztést érintõ építési beruházásokhoz,
   2. infrastruktúra fejlesztéshez.

Az elkövetkezendõ években a MOSZ érdekképviseleti munkája - a szabálytalanságok miatti szankciók megelõzése, illetve mértékük lehetséges csökkentése - jelentõs lesz ezen a területen, mivel a beruházások üzleti terveinek megvalósítása, az ellenõrzések során felmerülõ problémák kezelése a Bizottság elé kerülnek.

II/3/d. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program

Az AVOP hazánk csatlakozását követõ elsõ pályázatos támogatási rendszere. A SAPARD program tapasztalataira építve, a mezõgazdaság és a vidék, szinte valamennyi fejlesztésre szoruló területét érintõ támogatási rendszer. A 2004-2006 között rendelkezésre álló források a SAPARD program forrásainak a kétszeresét - összesen 108 milliárd forint forrást jelentettek, a kötelezettségvállalás mintegy 6 milliárd forinttal magasabb volt.

2004. május 1-tõl indulhatott meg a pályázatok beadása, a SAPARD-ra beadott nagyszámú pályázat feldolgozásának elhúzódása miatt azonban csak október 1-tõl kezdõdött meg a feldolgozás és a támogatási döntések meghozatala. A SAPARD források kimerülése miatt elutasított pályázatok közül a legnagyobb részarányt képviselõ gépberuházásokra oly mértékû volt a beadott pályázatok támogatás igénye, hogy e jogcím esetében már 2004. november 5-én (!) felfüggesztették a beadást. 

A pályázatok nagyszámban érkeztek 2005 év elején is az MVH-hoz, s emiatt az Irányító Hatóság több intézkedés esetén is elrendelte a beadás felfüggesztését 2005. március 25-ével(!). Ebbe a körbe tartozott a MOSZ koordinációjával megvalósult Gabonatároló Építési Program is.

Az AVOP Monitoring Bizottság ülésein kezdeményeztük az: életképességi kritérium (SFH érték - 5 EUME) megváltoztatását, az építési beruházásokhoz szükséges forrásallokációt (gabonatárolók, állattenyésztés), valamint a KAT területek besorolásának megváltoztatását.
A MOSZ által összefogott termelõi kör 58 pályázatot adott be, melybõl 2006 tavaszára 51 került átadásra. A beruházások értéke meghaladja a 12,5 milliárd forintot, melyhez a beruházók több mint 4,5 milliárd forint támogatást nyertek el.

Az AVOP keretében az egyes támogatási címekre jutó támogatáskeretet, a megvalósult kötelezettségvállalást, valamint a 2007. január 1-ig megtörtént kifizetést a melléklet mutatja be. 

Sajnos a források kimerülésével e Program keretében is jelentõs számban maradtak támogatás nélkül beruházók. A program keretében 11 056 db pályázatot nyújtottak be, a támogatott pályázatok száma 4 314, azaz a pályázatok 39 %-át fogadták el. Több, mint 6 700 pályázatot utasítottak el. (Több gazdálkodó máig nem kapott értesítést az elutasításról, csak a várólistára helyezésrõl.)  

A MOSZ több alkalommal kezdeményezte a feldolgozás és a kifizetések felgyorsítását. Sajnos ez valójában nem valósult meg. A késlekedésnek kezdetben humánerõforrás és infrastrukturális okai, majd késõbb - az államháztartási hiány miatt - pénzügyi problémái voltak.

A MOSZ mezõgazdaságunk technikai elmaradásának felszámolása érdekében a versenyképesség növelését és a mezõgazdasági termékek feldolgozását célzó fejlesztéseket javasolta nagyobb mértékben támogatni. Ezért kértük az állattenyésztés építési és technológiai beruházásainak elõtérbe helyezését, a növénytermelést kiszolgáló beruházások (magtárak, szárítók, stb.) támogatását.
A pályázatok kezelésénél keletkezett igen jelentõs lemaradások miatt javasoltuk az MVH létszámának és infrastruktúrájának megerõsítését, s egyidejûleg kezdeményeztük az eljárásrend egyszerûsítését és gyorsítását is. Az FVM javaslatainkat nem építette be a Programba és nem tette lehetõvé az eljárásrend átláthatóságát.

A Program vontatottan valósul/t/ meg, amit jelentõs részben az adatfelvitel és a formanyomtatványok technikai korszerûtlensége okozott. Az MVH a számára elõírt, illetve a saját maga által megállapított határidõknek szinte sohasem tudott megfelelni. Emiatt nagymértékben elhúzódott a beruházások megvalósítása, ez nagyon sok esetben a kivitelezés és a költségvetés módosítását is kikényszerítette.
Ezt igazolja, hogy a Program keretében csak 2006-ban valósult meg a legnagyobb arányú kifizetés, de az ezt követõ két évre húzódik át a kifizetések mintegy egyharmada.

A SAPARD és AVOP együttes kötelezettségvállalások megoszlását bemutató 2. sz. melléklet támasztja alá, hogy nem valósultak meg azok az elõzetes reményeink, melyek szerint a SAPARD és az AVOP programok a magyar mezõgazdaság technikai, technológiai elmaradása egy jelentõs részének felszámolását biztosították volna. A két fejlesztési program keretében összesen csaknem 180 milliárd forint összegû kötelezettségvállalás történt. A tényleges megvalósulás - beszámítva az "elállásokat" és a visszafizetéseket - ennél mintegy 10 milliárd forinttal kisebb lehet.

Az összes kötelezettségvállalás 52 %-át, 93 milliárd forintot tettek ki a mezõgazdasági beruházások, s ennek közel fele (41 milliárd forint) gépberuházáshoz, egyharmada (32 milliárd forint) a növénytermesztés épületeihez és ezek technológiai berendezéseihez, egyhatoda az állattenyésztési célt szolgáló épületekhez és technológiájához adott támogatás volt.
Ültetvénytelepítésre és öntözésfejlesztésre 2, illetve 3 milliárd forint, meliorációra 500 millió forint jutott.

A termékfeldolgozás korszerûsítésére, az infrastruktúra fejlesztésére, illetve falufejlesztésre  az összes kötelezettségvállalás 20-16-6 %-át adták, ami 36, 28 illetve 12 milliárd forint támogatást jelentett.

Az 1998-2002 közötti kormány alapvetõ mulasztásai miatt a 2000-ben beindítható SAPARD program pályázati kiírásai és a tényleges beadások csak 2002-tõl volt lehetséges. A vele párhuzamosan mûködõ nemzeti támogatási rendszer csak alacsony érdeklõdést eredményezett. A szigorú feltételek MOSZ által is javasolt módosításával 2003 õszétõl nagy számban érkeztek be pályázatok. A jelentõs, mintegy négyszeres túligénylés miatt többletkötelezettség vállalásokat tett a kormányzat, de sajnos így is sok igény kielégítetlen maradt. A problémát tovább tetézte, hogy az AVOP program beindulása is rendkívül vontatott volt. Az igények és a rendelkezésre álló források nem voltak összhangban, melynek eredményeként 2005 tavaszára a nagyobb intézkedések forráshiány miatt kimerültek. A kormányzat a problémákat enyhítendõ itt is többletkötelezettség vállalásokat tett. A beruházások a kötelezettségvállalásokat követõ 1-2 éven belül, azaz zömében 2005-2006-ban valósultak meg.

II/3/e. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv

Az NVT végleges dokumentumait csak 2004. júliusában sikerült elfogadtatni. Ezt követõen 2004 októberétõl folyamatosan kerültek kihirdetésre a jogszabályok, illetve az ahhoz szükséges támogatási kérelemcsomagok.
A Terv legnagyobb problémája az elõzetes szakmai kontroll hiánya, valamint az egyes területeken illetõen kimunkálatlan feltételrendszer volt. A MOSZ a Monitoring Bizottsági üléseken folyamatosan jelezte a Tervvel kapcsolatos szakmai kifogásait.
Ezek között a tagjaink számára leghátrányosabb megkülönböztetés a "nagy állat egység" (NÁE) alapján történõ AVOP-NVT lehatárolás és a kedvezõtlen adottságú területek (KAT) besorolása volt.

A 160-200 NÁE korlát meghatározása miatt tagjaink az NVT keretében nem nyújthattak be támogatási kérelmeket az állatjóléti- és környezetvédelmi beruházások támogatására. A megállapított értékek a MOSZ partneri körét - az áruképes termékek nagy részét elõállító vállalkozásokat - gyakorlatilag kiszorították a támogatási intézkedésekbõl. Az intézkedésen belüli indokolatlanul szigorú feltételek, a rosszul megállapított támogatási mértékek, a források kisszámú igénybevételét eredményezték. A szempontok módosítását többször javasolta a MOSZ, de a "Program" aktív ideje alatt nem sikerült módosítani a tagjainkat hátrányosan érintõ feltételrendszert.
A régi lehatárolás szerinti KAT-os területek zömében kikerültek a rendszerbõl. Ennek oka, részben az uniós szempontrendszer hazai átvétele, részben pedig a nem megfelelõ adatbázisokon alapuló kiválasztás volt.

A mezõgazdaságban foglalkoztatottak kedvezõtlen korösszetételének megváltoztatását - az uniós intézkedéseket követve - két támogatási cím szolgálta volna. A fiatal agrárvállalkozók indulását segítõ támogatás, valamint a "korai nyugdíjazás" intézménye. Ez utóbbi program nem valósulhatott meg, mert a hazai nyugdíjrendszer és az FVM által készített járuléktípusú ellátási rendszer összhangját nem lehetett megteremteni.
Emiatt nem valósulhatott meg az a MOSZ javaslat sem, hogy a társas vállalkozások alkalmazottaira - akik az elõírt feltételeknek e jogállásuk mellett megfelelnek - is kiterjedjen az intézkedés.  

Az NVT legnagyobb érdeklõdést kiváltó intézkedése az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) program volt. A programban támogatható terület nagyságát nem megfelelõ körültekintéssel alakították ki. Emiatt a tervezetthez képest mintegy másfélszeres (10 md Ft összegû) támogatás túligénylés keletkezett. Ezért a beérkezett 33 ezer támogatási kérelembõl 24 ezret fogadtak el. A Terv legfontosabb címeit és az e címeken biztosított támogatásokat a 3. sz. melléklet tartalmazza. A rendkívül nehézkes és hosszadalmas adatfeldolgozás miatt csak 2005 augusztusában kaptak határozatot a támogatási kérelmükrõl az érintettek. Ez jelentõs problémát okozott a talajvizsgálatok megrendelésénél, illetve azoknak az akkreditált laborok által történõ vizsgálatánál. 

2005 augusztusától megkezdõdtek az ellenõrzések, s a tapasztalatok miatt jelentõs módosításokat kell végrehajtani.
Az NVT MB 2005 novemberében elfogadta a - már jelzett - forrásátcsoportosítást, valamint a vidékfejlesztési támogatások alapfeltételét képezõ Helyes Gazdálkodási Gyakorlat és a Helyes Mezõgazdasági és Környezeti Állapot feltételrendszerét tartalmazó jogszabály módosítását.
Ezt követõen további problémák jelentkeztek, ezért szükségessé vált az alaprendeletek módosítása (területnagyság, engedélyezett növényvédõ-szer hatóanyagok jegyzék, a támogatási jogosultság átruházása, az ellenõrzés és a szankciók területei).

Az AKG-s kifizetések is rendkívül vontatottan történtek meg mind 2005-ben mind 2006-ban és az öt éves program további determinációja az EMVA forrásait terheli.

Az NVT "technikai segítségnyújtás" keretébõl származó forrás felhasználásával szaktanácsadói rendszer szervezését és képzését kezdték meg. Az FVM e célra kiírt pályázati felhívása keretében a MOSZ is - az NVT végrehajtásában közremûködõ - 25 fõbõl álló "ernyõszervezetet" alakított, amelyet 2007. június 30-ig mûködtet úgy, hogy csaknem valamennyi területi szövetségünknél a szaktanácsadók a MOSZ által bérelt irodákban végezték, végzik munkájukat.
2007 június 30-a után életbe lép a tervezett új szaktanácsadási rendszer.  

Az NVT intézkedései között a legnagyobb célterület az agrár-környezetgazdálkodás, mely mintegy 24 ezer termelõt és összesen évi 44 milliárd forint támogatás kifizetését jelenti. A program bõvítésére 2009-ig már nem lesz lehetõség, a meglévõ 1,5 millió ha növelése a tervezett 2,1 millió ha-ra csak 2009-tõl lehetséges. 

II/4. Hitelállomány

A táblázat adatai kizárólag az állami kamattámogatás mellett felvett hiteleket mutatják. Ezeken felül mindenkor - különbözõ mértékben - rászorultak a mezõgazdasági vállalkozások a piaci kamatozású hitelekre is.
A magyar mezõgazdaság a rendszerváltás után folyamatosan eladósodott. 2004-ben a kereskedelmi bankok által nyújtott kamattámogatott mezõgazdasági hitelek állománya meghaladta a 460 milliárd forintot. Figyelemre méltó az az arányeltolódás, aminek következtében 2003-tól 2006-ig az éven belüli hitelek gyakorlatilag teljes mértékben eltûntek. A MOSZ már korábban is szorgalmazta az ágazat tõkeigényessége és alacsony jövedelmezõsége miatt a hosszú lejáratú hitelek növelését. Csatlakozásunkat követõen a rövid lejáratú hitelekre már nem adható kamattámogatás.
2006 végére a hitelállomány két év alatt közel kétharmadára - 300 milliárd forintra - csökkent. Természetesen ezt az állományt most is közel ilyen nagyságrendû nem támogatott hitelállomány egészíti ki. Ennek egyik oka a hogy a top up támogatásokat csak 2005-tõl, egy év csúszással tartalmazza költségvetésünk. Az egységes földalapú támogatás rendszeresen "csúszó" kifizetése is növeli a hiteligényt.

A kiugróan magas 2004. évi kamattámogatott hitelállomány az elmúlt két évben jelentõsen csökkent. A mérséklõdés a forgóeszköz- és a családi gazdálkodók hitelállományának csökkenésével, valamint az Európa Terv Agrárhitel Program hiteleinek jelentõs törlesztésével magyarázható.
Minden hitelcímen "osztozik" a mezõgazdaság egyéni és társas szektora a hitelfelvételbõl, kivéve a gazdahitelt, a családi gazdálkodók és a magángazdálkodók birtokfejlesztési hiteleit. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kamattámogatott hitelállomány közel negyed részéhez az egyéni gazdaságok kizárólagosan jutottak hozzá.

II./5. Ágazati eredmény

A rendszerváltást követõen hektikusan alakult a mezõgazdaság jövedelem termelése. Az 1989 elõtti idõszakhoz képest a jövedelemtermelõ képesség rendkívüli mértékben romlott. Az ezredfordulót követõen - az aszály sújtotta 2003. évet kivéve - lassan emelkedett az ágazat eredménye, s 2005-re - a közvetlen kifizetések áthúzódása miatt is - megközelítette az 50 milliárd forintot. A MOSZ felmérésébõl rendelkezésre álló adataink alapján 2006-ra az adózás elõtti eredmény 20-30 %-kal 65 milliárd forintra nõhet.

A táblázat adatai csak a társas gazdaságok eredményeit mutatják. Nyilvánvaló, hogy a mezõgazdaság egyéni szektorában is keletkezik jövedelem, mégpedig a gyengébb termelékenység ellenére, az adó- és járulékfizetésben kapott kedvezményeket figyelembe véve jelentõs nagyságrendben. (lásd diszkrimináció)

II/6. Diszkrimináció a mezõgazdasági termelõk között

2001-ben részletesen feltártuk, hogy milyen megkülönböztetések érik a közterhek viselésében, illetve a támogatások odaítélésében az agrárgazdaság vállalkozásait, attól függõen, hogy milyen vállalkozási formában végzik tevékenységüket.
Az akkori felmérés eredményeit a mai állapotokhoz hasonlítva megállapítható, hogy - már csak az uniós csatlakozásunk miatt is - több változás történt mind az elvonások, mind a támogatások tekintetében. Ezek ellenére a társas vállalkozások, illetve az egyéni vállalkozók és az õstermelõk közötti megkülönböztetések, s mindezekkel a társas cégek kárára jelentõs, számszerûen is kimutatható hátrány maradt.

Ami az elvonások között megmaradt különbségeket illeti, itt a társas vállalkozások hátránya tovább növekedett, elsõsorban a 2006 õszétõl, az Új Egyensúly Csomag intézkedései következtében. Az e Csomag keretében meghirdetett intézkedések mindegyike normatív módon - a nemzetgazdaság más ágazatival egyenlõen - érinti a mezõgazdasági társas vállalkozásokat:

• A természetbeni juttatások adójának 10 % pontos növelése -    + 2-3 md forint/év.

• A céges telefon "magánhasználatáért" kivetett, a telefonszolgáltatási díj bruttó számlaértékének 20 %-a és a kivetett többlet társadalombiztosítási járulék együttesen mintegy 20 %-kal növeli ezen költségeket.

• A 4 %-os Különadó évenként mintegy 3 md forint többletköltséget jelent.
• Az "elvárt jövedelem" adóztatása a változó szabályok mellett remélhetõleg nem jelent majd jelentõs többletterhet. A mezõgazdasági társas vállalkozások jelentõs része (önhibáján kívül, például állattenyésztés nagyobb súlya a termelési szerkezetben) "nulla" jövedelmû vagy veszteséges, illetve nem éri el a törvényben megkívánt pozitív társasági adóalap mértéket.
• Az áfa kulcsnak az ágazat szereplõire gyakorolt változásai természetesen mindkét szektort érintik. Az árutermelésben, illetve általában a rendezett, kizárólag "számlás" és teljes egészében árutermelõi jelleg miatt a gazdasági szervezeteket jelentõsen nagyobb mértékben érinti az élelmiszertermékek áfa kulcsának 5 % pontos növelése. A kihatás nagyon nehezen számszerûsíthetõ, amennyiben emiatt csak 1 % pontnak megfelelõ mezõgazdasági termelõi árcsökkentõ hatás valósulna meg, úgy ágazati szerint közel 10 md forint értékû lenne az árbevétel kiesés.
• A Csomagnak egyetlen jelentõs intézkedése van, amely mindkét szektort érinti, ez a társadalombiztosítási járulékfizetés szabályainak megváltoztatása. Itt is igaz azonban, hogy a társas vállalkozásokat érintõ kihatások jelentõsen nagyobbak, mint az õstermelõi szektort érintõ - igaz e szektorban alapvetõen újnak minõsülõ - többletkiadások.

A legálisan foglalkoztatók esetében azért jelentõsen nagyobbak a társadalombiztosítási intézkedések kihatásai, mert például csak a munkavállalók többletjárulék fizetési kötelezettsége (2007-tõl 3 % pont többletjárulék teher) - a reálkeresetek szinten tartása esetén - ezen foglalkoztatóknál évente 5-6 md forint összegû személyi jellegû többletköltséget gerjesztene.
Az õstermelõi szektor esetében attól függõen, hogy az éves árbevétel 7 millió forint alatt vagy felett van, különbözõ módon kell társadalombiztosítási járulékot fizetni: a 7 millió forint alatti kategória esetén az összes õstermelõi bevétel alig 3 %-át (2,7 %), a 7 millió forint feletti kategóriában a minimálbér után kell megfizetni (normatív mértékben: 44,5 %) a járulékokat.
A társadalombiztosítási járulékfizetés normatív szabályai, illetve a fenti szabályok (és értékhatárok) azt jelentik, hogy az egyes mezõgazdasági szektorokban foglalkoztatottak után összességében fizetendõ járulékok összege a következõk szerint alakul:
a mezõgazdasági társas vállalkozásokban egy fõ foglalkoztatottra átlagosan mintegy 7 millió forint mezõgazdasági árbevétel jut. Az átlagos keresetük évente kb. 1,2 millió forint. A normatív szabályok szerint egy ilyen átlagfoglalkoztatottra évente 530 ezer forint (általa és a cég által együttesen) megfizetett társadalombiztosítási járulék jut,
egy 6 millió forint éves árbevételt elérõ mezõgazdasági õstermelõ - a most bevezetett szabályok alapján - 160 ezer forint/év társadalombiztosítási járulékot fizet évente (igaz nála árbevétele 6 %-át, azaz 360 ezer forintot vesznek figyelembe éves nyugdíjalapként),
egy 7 millió forint éves árbevételt éppen csak meghaladó mezõgazdasági õstermelõ esetében a járulékfizetési kötelezettség (a minimálbér figyelembe vételével normatív alapon) 350 ezer forint/év. (Nyugdíjalapnak természetesen a minimálbér számít ez esetben.)

Összegezve a nehezen számszerûsíthetõ kihatásokat arra jutunk, hogy az adó- és járulékváltozásokból eredõ többletkihatások 2007-re (az áfa esetleges termelõi ár csökkentõ hatása nélkül) 10 md forintot meghaladó nagyságrendûek, míg az õstermelõk esetében legfeljebb 3 md forint.

A személyi jövedelemadóban folyamatosan növekedett az adómentes értékhatár, ami azt eredményezi ma is, hogy az õstermelõk zöme a kedvezményes határ alá esik, azaz ebben az adónemben alig fizet adót ez a szektor. 
Társasági adót és különadót - ezen adónem jellegébõl adódóan - csak a társas mezõgazdasági vállalkozások fizetnek (õk viszont a normatív 16 %-os mértékhez közel esõ mértékût, míg a nemzetgazdasági átlagos társasági adó terhelés /a multinacionális cégek számára adott különbözõ kedvezmények miatt/ csak 11 % körüli).

Egyes érdekképviseletek részérõl gyakran elhangzó "vád", hogy a "nagyüzemek" a termelési súlyuknál lényegesen nagyobb arányban részesülnek az állami támogatásokból. Ez az állítás az alábbiak miatt nem állja meg a helyét.
A támogatásokat illetõen a kisvállalkozások pozitív kezelése kisebb mértékben, de fennmaradt. A csatlakozást két-három évvel megelõzõen érvényben volt, a társas vállalkozásokat sújtó (egyébként minden közgazdasági alapot nélkülözõ) negatív megkülönböztetések természetesen csaknem teljesen megszûntek, azaz a vállalkozási formától függetlenül minden mezõgazdasági vállalkozás a gazdálkodási alapok egységére (a használt területre, nevelt állatállományra, termékmennyiségre) jutóan normatív uniós (SAPS, illetve NVT címein finanszírozott támogatások) és nemzeti (top up) támogatásban részesül.
A fennmaradt kivételek a kisebb vállalkozásokat kedvezményezik úgy, hogy az alaptámogatáson felül meghatározott kiegészítõ támogatásban részesülhetnek (például az egyéni gazdálkodók közül a fiatal gazdák többlettámogatása fejlesztési támogatások esetén).

A fejlesztési támogatások esetében sincs megkülönböztetés a két szektor között. Természetesen nem lehet megkülönböztetésnek venni annak az uniós szabálynak az érvényesülését, hogy bizonyos mérethatárt és termelést elérõ termelõk esetében nyújtható csak a fejlesztési támogatás.
A fentebb jelzett helytelen értékítélet kialakításánál figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a mezõgazdasági társas vállalkozások, de természetesen a nagyobb méretû egyéni gazdaságok is, sokszor jelentõs mértékû fejlesztésekre kényszerülnek - s ehhez természetesen állami támogatásban is részesülhetnek - pusztán azért, hogy az európai uniós, illetve az ezeknél gyakorta szigorúbb nemzeti szabályoknak eleget tegyenek. Ezek a jellemzõen az állattenyésztésben megvalósításra kerülõ fejlesztések gyakorta a 100 millió forintos nagyságrendet is elérik, meghaladják, de nyilvánvaló, hogy elsõsorban nem a termelés jövedelmezõségét javítják, hanem az egyébként kevéssé jövedelmezõ vagy éppen veszteséges ágazati tevékenység fennmaradását szolgálják.
Ezért nem lehet olyan következtetést leszûrni, hogy a "nagyok" elviszik a fejlesztési támogatások nagyobb részét.

Az elvonások és támogatások mértékét a mezõgazdaság szektoraiban a következõ összegzés mutatja.

     1 A 2007-tõl érvényes törvények alapján

A mezõgazdasági társas vállalkozások, az egyéni vállalkozók, illetve az õstermelõk számára alapvetõen különbözõek a fõbb adó-, járulék (és egyéb) befizetési kötelezettségek. Míg a társas vállalkozások minden - jogszabály által elõírt - kötelezettséget teljesítenek, addig az õstermelõi szektor csaknem teljesen mentesül ezek alól.